Most is halaszthatatlan európai dolga volt, hisz ő már egy európai tényező, valamiféle muszáj Hunyadi János, aki akkor is megvédi Európát a rátörő seregektől, ha azt Európa éppenséggel piszkosul nem érdemli meg, uram bocsá’ nem kér belőle. Ebbe a nagy tolongásba hogy is férne bele valami piszlicsáré forradalmacska, pimf szabadságharc ünneplése, amelyben ráadásul egyre bizonyosabban a rossz oldalon álltunk, hisz az oroszok alapjában rendes népek, ott van ez a Putyin is, ha ő nem lenne, ki segítene a megmentési munkában.
Hogy Orbán Viktor speciel milyen szinten mentette meg Európát az uniós csúcson, vagy bármikor a menekültválság során, azt leírtuk már a fenti cikkben, semennyire – hozzá sem szóltunk a dolgokhoz, nem is nagyon kértek belőlünk. Ha csak 22-én és 24-én van Orbán Brüsszelben, nem maradt volna le senki semmiről. Sem ő, sem Európa.
Tavaly nem volt menekültválság, akkor valami perdöntő gazdasági egyeztetésekre hivatkozva menekült Budapestről Brüsszelbe.
Orbán Viktor utoljára 2013. október 23-án mondott ünnepi beszédet – mit ad isten, épp választási kampány volt. Emlékezetes kép: katonák sűrű sorfala előtt állt ki a Hősök terén az övéi elé, s fenyegette meg őket, ha nem szervezkednek, nem kapják össze magukat a választásokra, cudar idők következnek rájuk – kábé ennyit október 23-áról, a szelleméről, satöbbiről, azok el lettek intézve a félórás riogatás első hat percében, az alkalomhoz illő közhelyek elpuffogtatásával. A CÖF buszain eléterelt nyugdíjasok pedig fel-felzúdulva biztosították, hogy a részükről minden rendben lesz. Történt mindez akkor, amikor Orbán Viktor az átszabott alkotmánnyal és a megfirkált választási törvénnyel már a kelleténél jobban is biztosította a 2014-es választások számára kényelmesnek tűnő alakulását. Ordas hazugság lenne ezt a szeánszot az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc megünneplésének nevezni.
Nincs köztársaság, Orbán van, Orbán nem ünnepel, nincsen tehát mit ünnepelni.
Akkor viszont mi a fene legyen mégis október 23-ával? Piros betűs ünnep, munkaszüneti nap, ha szeretjük, ha nem, jelen berendezkedésünk elsődleges hivatkozási pontja. Afféle létalap. Nos, a Fidesz miután – sikertelenül – megpróbálta a nagy 2006-os antidemokratikus megveretése ünnepévé tenni, de azt tényleg még a hívei sem vették be mind, két utat jelölt ki október 23-ának.
Jelentéktelenné tenni és odalökni a szélsőjobbnak.
Az előbbi simán megy: Orbán másodlagos fontosságú vazallusai, Varga és Kósa megkoszorúztak valami falikutat, s leadták ennek a hunyadis önképnek falvédőre hímezhető kivonatát: ötvenhatban is Európát védtük a külső ellenségtől, most is azt csináljuk. Még az a szerencsétlen államelnök is elsietett valahová 23-án az országból, nehogy véletlenül gyanúba keveredjen a főnök előtt, hogy neki voltaképpen bejön egy kicsit ’56.
A Jobbiknak címzett kiporciózás már nem ment ilyen simán. Megkapták, nézegették, csóválták kicsit a fejüket, aztán behajították a sarokba a megunt játékok közé. Az nem ünneplés ugyanis, hogy bejelentek a rendőrségen egy ezerfősre tervezett megemlékezést a Corvin közbe. Nem ünneplés, mert tudja egy gyerek is, hogy amit ezer főre jelentenek be, ott jó, ha kétszázan lesznek. S nem ünneplés, mert a Corvin köz, bár nyilván emblematikus helyszín, már az adottságainál fogva is alkalmatlan nemzeti ünnepek csúcsrendezvényének. Az meg pláne nem ünneplés, amit a Jobbik egyik szárnya a Szabadság téri szovjet katonai emlékműnél rendezett, ahol Novák Előd országgyűlési képviselő egy kalapáccsal és néhány rendőrrel adott elő látszólag magánszámot, alkalmasint egészen mást, fenyegető üzenetet küldve Vonának, hogy vagyunk még a pártban, akik nem kérnek a középre tartó irányból. Több ennél a szélsőjobbtól idén nem tellett.
A baloldal sem jelentkezett be túl nagy rössel az elhagyott holmiért, pedig lassan ideje lenne.
Mert 2015-ben, bő negyed századdal a rendszerváltozás után ott tartunk, hogy 1956 emléke kinn hever valahol az utcán, s aki esetleg arra jár, megtörli benne a cipőjét. A televíziók este leadják Andy Vajna vonatkozó mozgóképes közleményét (Szabadság, szerelem, hát persze), s mindenki mehet a dolgára. Magyarország már csak augusztus 20-át, a királyok ünnepét tartja, jól értesültek már azt is tudni vélik, ki rendezi jövőre az István, a királyt.
