Balázs Zoltán: A jobb lázadása - Ki látott már szocialistát?

szerző
Balázs Zoltán
publikálva
2015/7. (02. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A magyar politika egyik legérdekesebb kérdésévé a baloldal jövője vált. Sok okosat lehet erről olvasni mindenfelé. Elmondják, hogy hiányzik a hiteles, nagy formátumú politikus, s ami még rosszabb, az időnként felbukkanó vezérjelöltek sorra mondanak csődöt, egy-egy újabb szöget ütve a koporsóba; hogy a kormányzó erők számos jellegzetesen baloldali témát egyszerűen lenyúlnak (centrumpolitika); hogy a kis koncért is nagy marakodás folyik („cicaharc”); s hogy a közösségépítés fázisa mindig kimarad, márpedig enélkül esélytelen egy többségi választási rendszerben győzni. Mindegyik észrevételben van igazság, de úgy látom, hogy egyik sem képes meggyőző magyarázatot adni önmagában arra a ma már szabályosan kínossá és zavarba ejtővé vált tehetetlenségre, amely az összes kormányzati kudarc ellenére sem képes a baloldalt érdemben kimozdítani abból a társadalmi, politikai és szellemi zárványból, ahová lassan egy évtizede került. Persze lehet, hogy van valami mélységes mély áramlat, amely tehetetlenül sodor előre bennünket, időnként bal-, időnként jobboldali évtizedekre osztva a politikai időt, s így nincs is más teendője a baloldalnak, mint várni. Sajnos azonban még ebben az esetben sem zárható ki, hogy az áramlat csak akkor működik, ha a megfelelő szellemi és politikai erőfeszítések megtörténnek. Nem feladatom pótolni a baloldal munkáját, fura is volna, de egyszerűen érdekesnek találom a rejtélyt. Mit nem találnak arrafelé?

A fent fölsorolt hiányosságok mindegyikére magyarázatot adhat, ha egész egyszerűen úgy tesszük föl a kérdést, hogy mi a baloldal. Vagy még érthetőbben: mi (ki) a szocialista. Amíg erre nincs igazi válasz, addig megfelelő politikus sem születik; addig a baloldali eszméket a jobboldal minden ellenállás nélkül integrálni fogja; addig a baloldali belpolitika önmagától esik szét; s addig a fenét sem fogja érdekelni egyik baloldali párt vagy mozgalom sem.

Baloldali elit

Baloldali elit a közelmúltból

Fotó: MTI - Nagy Lajos

A zsigeri baloldali válasz valamilyen ideológia szokott lenni. Az ilyentől a rendes konzervatívot a hideg rázza. Néhány igen jelentős és véres kivételtől eltekintve azonban – azt hiszem – a legtöbb baloldali ideológia politikai szerepe viszonylag csekély volt és maradt, főleg tisztességes (hogy azt ne írjam, liberális) demokráciában. Mi több, a liberalizmus történelmileg fölbecsülhetetlen szolgálatot nyújtott a jobboldalnak azzal, hogy a baloldal politikai potenciálját jelentősen visszaszorította azáltal, hogy a politizálás alapvető terepévé az intézményalkotást és az emberi jogok – a privát­szféra – védelmét tette. (A konzervatívok ezért nézik le a liberalizmust, antipolitikai és ennélfogva gyönge pozíciónak látva; másrészt fölöttébb tartanak tőle, mert alattomos, nem nyílt politikai világnézetnek, hanem intézményideológiának tartják). Ha azonban az ideológiai politika nem működik, vagy nagyobbrészt hatástalan, akkor a baloldalnak két választása van: vagy megpróbál a régi reflexei szerint érdeket védeni, vagy ki kell mennie arra a terepre is, amelyet a jobboldal nála sokkal jobban ismer, s amelyet itt most karakterpolitikának hívok.

Az érdekvédelem régi, tiszteletre méltó, ámde mára eléggé folytathatatlanná vált politika. Vannak, akik elvi alapon próbálkoznak vele (neoklasszikus marxisták), mások kevésbé absztrakt, gyakorlatibb hagyományokat igyekeznek követni (szindikalizmus, anarchizmus: ez főleg a mediterrán vidéken hatásos, lásd Görögország, Spanyolország). Ha nagy a baj (lásd még: világgazdasági válság), akkor ezek a hagyományok, főleg, ha valóban mély gyökerekből táplálkozó reflexek és érzelmek mozgatják, váratlanul erőteljes impulzusokat adhatnak a baloldalnak. De igazi értelmüket abból merítik, hogy a baloldalt valóban hagyományként kezelik, helyesebben – mivel a hagyomány hagyománynak való felfogása a hagyomány halála – olyan életfelfogásnak, kollektív karakternek tekintik, amely, mivel megszemélyesíthető, sokkal jobban megfelel a politikát mindig is konkrét és érzelmeket kiváltani képes küzdelemnek elképzelő tömegek reflex- és képzetvilágának.

Mai programok
Az igazi szegedi halászlé, írja Mikszáth, habet odorem, colorem et saporem. Van szaga, színe és íze. A kádári kisember, akinek a politikai alakja a jelenlegi politikai kurzusnak szemmel láthatóan a vezércsillaga (mutatis mutandis), mindenki számára jó ismerős. Lehet neki köszönni, lehet vele vitatkozni, ordítozni, inni, tévét nézni. Családtag. A Jobbik kissé ködösebb kurucos-keleties dzsentrifigurája szintén ismerős, ha valamelyest avíttabb is, de jól tudjuk, hogy nagyapák és unokák, kissé különc nagybácsik és szépreményű unokaöcsök között erősebb szellemi kapcsolat szokott létesülni, mint apák és fiúk között. Baloldali ismerősünk azonban nemigen van. Ki ismer ma Magyarországon szocialistát? (Nem szocialista szavazót vagy szimpatizánst, hanem szocialistát!) Liberális ugyan akad, de kevés, s hát valljuk be, valójában mindig csak annyira ismerős, mint valamelyik családtag ismerőse. De karakteres baloldali családtag vagy legalább szomszéd nincsen. Lehet, hogy nem is lesz, s a baloldal tartósan beletörődik abba, hogy a jobboldali centrumpolitikának sikerül a plebejus figuráját azonosítani a magyarral és általában az emberrel („az emberek ezt vagy azt akarják” – sokszor kinevetett, pedig félelmetes erejű kijelentés ez!). De a magyar politika története és világa talán színesebb ennél. Talán ezzel kéne a baloldalnak behatóbban megismerkednie. Talán.

szerző
Balázs Zoltán
publikálva
2015/7. (02. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 11
    grrr
    2015. március 10., kedd 10:03
    Az alapjövedelem az egy eszement marhaság, az is volt mindig. Egy kapitalista országban még jobban aláhúzni azt a különben is igen erősen jelenlévő képzelgést, hogy az államnak el kell tartani a polgárait, ez valami rettenetes.
  2. 10
    grrr
    2015. március 10., kedd 09:58
    Cyrano, kedves, már beletörődtem, hogy amikor én tehetséges politikus után sóvárgok akkor maga azt olvassa, hogy vezért akarok hordóstul.
    Nem mintha örülnék neki, de nem tudok ezzel a reakcióján változtatni.

    "Tóbiással nem az a baj, hogy "egy senki", hanem, hogy nem éppen makulátlan - , hogy eufmizmust használjak.. (Ha kis ügyekben megengedte magának a törvény kijátszását, akkor nem érdemes kipróbálni, hogy nagyban lesznek-e gátlásai.)"

    Tóbiás többek között éppen ezért egy senki. A sok ok közül amiből a senkisége következik éppen ez az egyik. A minősítés vonatkozik arra a párta is amely egy ilyen alakot képes volt elnökké választani. Ezzel a maszopnak sikerült még jobban amortizálnia önmagát, noha az ember abban a hiszemben volt, hogy Mesterházy után már nem jöhet rosszabb. Most meg azt hisszük, hogy a Tóbiás a gödör alja.

  3. 9
    Cyrano
    2015. március 10., kedd 09:17
    Többedszer mondom magának, nyuszafül, nem kell vezér.
    Tóbiással nem az a baj, hogy "egy senki", hanem, hogy nem éppen makulátlan - , hogy eufmizmust használjak.. (Ha kis ügyekben megengedte magának a törvény kijátszását, akkor nem érdemes kipróbálni, hogy nagyban lesznek-e gátlásai.)
    A népet nem lehet leváltani nyuszafül, pedig a nép ilyen.:(
    Aki pedig nem akarja megtanulni a saját történelmét, hanem ostoba szózatokra kíváncsi, aki úgy gondolja, hogy neki elég, hogy ide született, több tennivalója nincs is, aki úgy gondolja, hogy aki adót csal, másokat átvág, az nem tolvaj, hanem "ügyes"....annak teljesen mindegy, ki akarja vezetni.
    (Nézze meg, milyen boldogan bólogatnak az "alapjövedelem" c. eszementségnek, miközben még a dolgozó egyedeknek sem tudnak NORMÁLIS bért adni.És van pol. párt, amelyik ezt a zászlajára tűzte.:( )
    Gőg és Demagóg országa vagyunk, be kell látni.
    Fusson, ki merre lát. (Nem mellékesen, ifjú ismerősöm mondta: nem gazd. menekült, demokráciában akar élni - s el húzott, mint a vadlibák.Most már azt is mondja: esze ágában sincs visszajönni. Ott ahol Viktor megtörténhetett, bármi megeshet)
  4. 8
    grrr
    2015. március 10., kedd 06:33
    Jó lenne ha azok akik politikával foglalkoznak, akik meg akarnak érteni belőle valamit azok végre felfognák, hogy nem az ideológia számít hanem a politikus személyisége. Ha az jó, ha az jelentős akkor magát az ideológiát is képes vonzóvá tenni - nem pediglen fordítva, nem az ideológia teszi vonzóvá a személyiséget.
    Alexander Dubcek főtitkársága idején az emberek sokasága lépett be a Csehszlovák Kommunista Pártba. Csak nem az ideológia gyakorolt rájuk hirtelen ilyen erőteljes vonzást? Na ugye.

    Viszont, ott van pl. a Tóbiás aki a személyiségét tekintve egy senki, hát ő teljesen hiába vartyog baloldali álláspontokról és teljesen feleslegesen van nekije kb. olyan rossz véleménye Orbánékról mint mondjuk nekem, én undorral fordulok el tőle. Szigetvári dettó, Gyurcsányról már nem is beszélve. Sorolhatnám még, de teljesen igaza van Cyranonak, rövidebb a lista ha azokról emlékezem meg akiket nem utálok.

    Ezek a dolgok akkor is így vannak, ha maguk a párthívek is ideológiai alapokra hivatkoznak. Ez csak afféle közmegegyezés, hogy ilyenkor erre kell szokni hivatkozni. De ezt nem kell komolyan venni, mert mindig a személyiség számít, még akkor is ha a hívek marhaságokat mondanak. A facebookon van egy olyan csoport miszerint: Magyar vagyok a Fideszre szavazok
    Nem kell részleteznem, hogy ez mekkora baromság.

    Az ideológiát mint vezérlő motívumot egyébként azok szokták emlegetni akik lenézik a lakosságot abban a hiszemben, hogy elég bárki - akár a legócskább alak is - ha valamilyen nyavalyás közhellyé koptatott szöveget a zászlajára tűz akkor az elégedetlen emberek követni fogják.

    Ha elnézem a Juhászt és azt a körülményt hogy neki vannak követői akkor nem arra jutok, hogy ezek az emberek szamarak, hanem arra, hogy ha valaki nagyon szomjas akkor megissza a pocsolyavizet is.
    De azért mégsem kell arra a következtetésre jutni, hogy az emberek a poshadt löttyöket szeretik, kifejezetten arra vágynak. Csak kínjukban fogyasztják az ilyent.

  5. 7
    grrr
    2015. március 09., hétfő 17:52
    A pártlista nekem is a bögyömben van a pártvezető táncos lábú nénikéjével együtt aki a lista harmadik helyén virít.
    Nem lenne igazságos csak mondjuk a Wittner Mariskát említeni, a többi pártnak is bőven van a füle mögött.
    Szeretett pártjaink kormányozni óhajtják az országot miközben saját magukra a közéleti erkölcs minimumát sem vonatkoztatják. Nem véletlenül utáljuk őket.
  6. 6
    grrr
    2015. március 09., hétfő 17:44
    Rumata, sok igazságod vagyon, de pártokon kívül is föltűnhetne olyasvalaki akiben az ember politikai tehetséget orront.
    Itt van pl. ez a szerencsétlen DEKA amelyről az első percben lehetett tudni, hogy be fog csődölni. Mivelhogy a vezetői és emblématikus alakjai között egyetlen politikai tehetség sem található.
    Nem arról van szó, hogy ők nem rendes emberek (mondjuk, nekem a Lovas sose volt szimpatikus), de a többiekről az embernek jó véleménye vala. De más a jó vélemény és más a politikai tehetség.
    Az olyan, hogy az ember vágyik egy csapatban lenni vele, törekszik erre, a politikai tehetség vonzani képes az embert. Erre pedig csak jelentős személyiség képes.
    Én a dekások közt nem láttam ilyent.
  7. 5
    Rumata
    2015. március 09., hétfő 17:38
    A pártoknak semmi szükségük nincs a nagy fizetett apparátusra.

    A szakpolitikai elemzéshez és tervezéshezegyébként sem tudnának megfelelő szakapparátust fenntartani, tehát azt mindenképpen a minisztériumi szakapparátus közreműködésére volna szükség.

    És ha a pártok valóban komolyan vennék a közérdekű adatok nyilvánosságát, akkor ennek nem is volna semmi akadálya.

    Jelenleg viszont afelé tartunk, hogy a pártok hatalmas ingyenélő apparátust tartanak el, miközben a közérdekű adatok nehéz hozzáférhetősége miatt ez az apparátus a párt kormányra kerüléséig nem tud érdemi - szakpolitikai programalkotó tevékenységet folytatni.

    Kormányra kerülve viszont az volna a normális, ha a megfelelő tájékozottsággal, felkészültséggel és képzettséggel rendelkező minisztériumi szakapparátus végezné az elemző és tervező feladatokat.

    Ez azonban nem lehetséges akkor, ha minden párt lecseréli a minisztériumi szakapparátust, és még kevésbé lehetséges akkor, ha a szakemberek helyére dilettáns ámokfutó hülyéket rak, ahogy azt a jobber pártok szokták tenni.
  8. 4
    Rumata
    2015. március 09., hétfő 17:29
    "hiányzik a hiteles, nagy formátumú politikus"

    Naná hogy hiányzik, mivel a jelenlegi választási és pártfinanszírozási rendszerünk a megélhetési gerinctelenek kiválasztásának kedvez.

    Ha a pártok egy fillér állami támogatást sem kapnának, akkor már eleve rengeteg ingyenélő távozna a politikából.

    Ha pedig nem volnának listás mandátumok a parlamentben, akkor már eleve csak feddhetetlen, felkészült és alkalmas jelölteket állítanának a pártok.

    Mert akkor nem lehetne bármilyen sötétlelkű csibészt listáról bejuttatni.

    Tehát nem kell maszatolni: mindenki pontosan tudja a magyar politikai kontraszelekció okát.
  9. 3
    grrr
    2015. március 08., 16:06
    De még milyen ritka a politikai tehetség!
    Aki nem nézi le a társadalmat, nem arról lamentál, hogy az emberek betegek szellemileg meg más efféle baromságok.
    Andre Goodfriend hiába mutatta meg a mi ellenzékünknek a saját viselkedésével hogyan is kéne viszonyulniuk a társadalomhoz - a pimasz fennhéjázás helyett - a mi zseneális ellenzékünk nem értett meg belőle semmit.
  10. 2
    Gyula Pásztor
    2015. március 08., 15:18
    Nem gondolnám, hogy "tehetséges ember" hiányzik. inkább az, hogy ami most van, az a társadalom beteg állapota. A lázas, fertőzött ember nem képes józan gondolkodásra. A kórokozók szaporodnak, még arra sincs erő, hogy a legyeket elhajtsa magáról. Miért beteg? mert szinte immunitás nélkül átgázolt rajta világ hirtelen megváltozása, mohó akarnokok kihasználták, félnek bárkitől, aki azt ígéri, hogy orvosolni tudja a bajaikat, nem mer senkinek sem hinni. Nem váteszre van szükség, hanem egyszerűen szavahihető emberre, aki nem uralkodni akar, de képes reális reményt adni, és megnyugtatni, lázat csillapítani, egy pohár vizet adni, és orvosságot a bajra. Ez biztos nagyon tehetséges, ritka fajta, de ilyet kell keresni!

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs