Vélemény

A Fidesz politikai hasznot próbál húzni komolynak egyáltalán nem tekinthető harcias ötletével, és ezzel a terrorizmus látókörébe tolja Magyarországot.

A nyelvtudomány neves professzora helyi nagyság, szegedi illetőségű keresztény-konzervatív értelmiségi volt, aki a sztálinizmus elleni harcból is kivette részét.

Az ember csak túl akar élni – lehetőleg minél jobban. Ám amikor ebbéli igyekezetének intézményes megnyilvánulásaival találkozunk – kell-e mondani, egyre sűrűbben –, valahogy reménytelenebbnek tűnik minden.

Mit mondhatott Angela Merkel a színfalak mögött Orbán Viktornak, s mit felelt neki a magyar kormányfő?

Ha valaki nem fogad el pénzt ettől a kormánytól, az nemes gesztus, de vajon milyen perspektívát kínál és hova vezet ez a gondolkozás?

A rendszerváltás idején sokszor sokan példálóztak azzal, hogy Mózes népe az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás után negyven évig bolyongott a sivatagban. Már akkor is látszott, hogy nem lesz olyan egyszerű, egyenes az út a diktatúrából a nyugati demokráciába. Érdemes talán a kis napi szenzációnkat, az Orbán–Simicska-konfliktus kiteljesedését ebből a szempontból is megvizsgálni.

Azt sehogyan sem bírjuk elhinni, hogy a levelet, amelyben Liszkay Gábor és a többiek felmondtak Simicska Lajosnak, egy nap alatt érlelték ki az aláírók, az után, hogy Simicska a reklámadó szétterítése miatt 180 fokos fordulatot követelt volna a felügyelete alatt álló médiamunkásoktól.

Ilyen nincs másnak. E ritka, lefordíthatatlan, egyszerűségében is mélyen kifejező szó egész valónkat sűríti magába. Mi vagyunk, sőt, miü vogymuk.

Az Alkotmánybíróság (AB) friss, idén január 20-án kelt döntésében érdemi indoklás nélkül megszüntette azt az eljárást, amely egy konkrét ügy kapcsán a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (továbbiakban: tész) nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányult. Az eljárásban az AB még azt is megspórolta magának, hogy érdemben el kelljen gondolkoznia a jelenleg kiszabható legsúlyosabb büntetés és az univerzálisan elfogadott emberi jogok viszonyáról.

Résen kell lenni, mégpedig nagyon-nagyon résen kell lenni manapság, ha regénykritikát ír az ember.

A jelenlegi külpolitikai stratégiának nincs alternatívája, nélküle a rendszer működésképtelen, a hatalmat nem lehet sem megtartani, sem pedig kézben tartani, ezért a miniszterelnök nem adhatja azt fel.

Orbán Viktornak mennie kell. Cöcö. Majd bolond lenne! Innen? Hová? De akkor mégis, mit kíván a magyar nemzet? Pénzt. Oldják meg.

Ha néhány oldallal beljebb lapoznak, remek cikkben tárjuk fel, mire futhat ki a jövő hétfői német–magyar csúcs.