Vélemény

Az árvizet övező média- és közérdeklődés megmozgatta a politikai propagandisták kreatív fantáziáját is. Míg a múlt hét elején, az árvíz első napjaiban még csak a rendszerint korán ébredő Gyurcsány töltött homokzsákot, addig csütörtökre már Bajnai és Schiffer is lapátolt.

Jonas Hassen Khemiri írását néhány hét alatt annyian osztották meg a Twitteren, hogy szinte minden Twitterrel rendelkező svéd emberhez eljutott. A svéd igazságügyi miniszterhez írt szövegét most magyarul is olvashatja. Félelemből született reflexek és a bevándorló becsülete.

"Alfonzó látta a jövőt. Emlékeznek még a maestro Riadó a Pitypang szállóban című remekművére? Miről jutott mindez eszünkbe? Mindjárt elmondjuk."

2010 júniusában választásokat rendeztek Szlovákiában. A tét nem volt kisebb, mint hogy a szélsőjobboldallal és a nacionalista, autoriter Vladimir Meciarral koalícióban kormányzó Robert Fico megőrzi-e hatalmát. Fico a névleg szociáldemokrata, valójában nacionalista-populista Smer (Irány) élén állva kormányozta az országot 2006 óta.

A Narancs korábbi vezércikkében (lásd: Ki legyen a miniszterelnök-jelölt?, Magyar Narancs, 2013. június 6.) sokakhoz hasonlóan azt javasolja, hogy a demokratikus pártok, miközben - a választókerületeken megosztozva - egyetlen jelöltet indítanak minden egyéni kerületben, ne egy, hanem két országos listát állítsanak fel két miniszterelnök-jelölttel, s a választók döntsék el, hogy Bajnai vagy Mesterházy legyen győzelem esetén a miniszterelnök.

Aki nem (csak) önmagáért szereti a demokráciát, az abban bízik, hogy szorgos működtetése jó szakpolitikai döntésekhez vezet. Miért lehet ebben bízni? Mert a parlamentben többségben ülő és a kormányt adó politikusok boldogítani akarják a népet, leginkább azért, mert újra akarják választatni magukat. A nép pedig arra szavaz, aki úgy kormányoz, ahogy az neki jó.

A kormánypárti média aktuális főgonosza, az Orbán-kormányt az alapvető jogok biztosításában elmarasztaló jelentés portugál készítője Levél 2023-ból című írását közöljük az Európa előtt álló két útról.

Ugye ismerik? "Nem vak az a ló, csak bátor..." - mondja a kupec az eladásra kínált lóról, amikor az nekimegy a falnak. És ha nem megy neki, akkor biztosan lát? Mi van, ha egyszerűen csak szerencséje volt? Vagy ha - mi, akik látunk - tényleg láttunk arra valami falat, de mire a jószág odaért, a fal már nem volt ott?

Mostantól legyen úgy, hogy nemcsak a közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők, hanem minden, úgynevezett hivatásrendben dolgozó közalkalmazott jól felismerhető egyenruhában köteles járni. Így a hivatásrendi személyek nemcsak munkahelyükön, hanem az összes létszférában jól felismerhetők lesznek, s e külsőségek segítségével ők maguk is erőteljesebben átélhetik a megkívánt identitást és az ezt megalapozó szabályrendszert. Ugyanakkor a köztisztviselők, a magasabb beosztású közszolgák és közalkalmazottak közötti megkülönböztető jeleket csak az egyenruha hajtókájának belső oldalán jelezzük, hogy szükséges esetben a hatóságok a lényegi eltéréseket felismerhessék, és ennek megfelelően járjanak el.

Ugye ismerik? "Nem vak az a ló, csak bátor..." - mondja a kupec az eladásra kínált lóról, amikor az nekimegy a falnak. És ha nem megy neki, akkor biztosan lát? Mi van, ha egyszerűen csak szerencséje volt? Vagy ha - mi, akik látunk - tényleg láttunk arra valami falat, de mire a jószág odaért, a fal már nem volt ott? Na jó, nem feszítem tovább, úgysem lovakról lesz itt szó, hanem monetáris politikáról. A kérdés azonban ugyanaz: megalapozott, a helyzet alapos mérlegelését tükröző döntés volt-e az MNB Monetáris Tanácsa részéről, hogy már tavaly augusztusban elkezdte csökkenteni az alapkamatot, vagy csak szerencséje volt, és - a körülmények előre nem látható pozitív megváltozása nélkül - akár baj is lehetett volna belőle?

Az tényleg szép, amikor Soltész Miklós államtitkár a minden sarokból előtörő kis lila Bajnai-anarchistákról delirál, mint tette azt a megzavartnak leírt kormányzati táncos párkereső rendezvény tárgyában is. Szép, szép, de csak a napi rutin, alkalmasint nincs többről szó, mint a fideszes alapukáz igyekvő teljesítéséről, mely szerint az összes baj okozója a démonian gonosz Bajnai, s aki ezt nem mondja el róla naponta százszor, az nem is jó fideszes, következésképp nem is tisztességes magyar (magyör) ember (embör).

A múlt hét politika alatti politikájának főhőse kétségkívül Szabó Bálint, az őszödi leleplező volt. A fiatalemberre a Vas megyei beléptetési botrány néven elhíresült eseménysorozat egyik főhőseként emlékezhet a politikai alvilág legalsó besorolású, ám színes egyéniségeit számon tartó közvélemény.

Angelina Jolie cikke, amit a New York Times május 14-i száma közölt, annak az évtizedes harcnak az elbeszélésével indult, amit édesanyja a petefészekrákkal folytatott, és amelynek végén Jolie gyermekei elveszítették 56 éves nagymamájukat. Aztán, egy megdöbbentő fordulattal, a pályája csúcsán lévő, a világ egyik legvonzóbb asszonyaként számon tartott és szemlátomást egészséges filmsztár arról tudósította a nyilvánosságot, hogy az elmúlt hónapokban mindkét melle szöveteit (orvosi műszóval: emlőit) eltávolíttatta. Bár nem rákos, genetikai teszteredménye és a családban előforduló hasonló okú betegség miatt radikális, megelőző, ún. profilaktikus műtétsorozat mellett döntött, amelyet petefészek-eltávolítással folytat, és műtéti protokollját egy honlapon közzé is teszi majd.