Világi Mariann

A megtévesztés művészete

A Magyar Pedagógus Kar létrehozásáról

  • Világi Mariann
  • 2013.06.30 12:05

Publicisztika

Mostantól legyen úgy, hogy nemcsak a közigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők, hanem minden, úgynevezett hivatásrendben dolgozó közalkalmazott jól felismerhető egyenruhában köteles járni. Így a hivatásrendi személyek nemcsak munkahelyükön, hanem az összes létszférában jól felismerhetők lesznek, s e külsőségek segítségével ők maguk is erőteljesebben átélhetik a megkívánt identitást és az ezt megalapozó szabályrendszert. Ugyanakkor a köztisztviselők, a magasabb beosztású közszolgák és közalkalmazottak közötti megkülönböztető jeleket csak az egyenruha hajtókájának belső oldalán jelezzük, hogy szükséges esetben a hatóságok a lényegi eltéréseket felismerhessék, és ennek megfelelően járjanak el.

A terv

A nemzeti köznevelési törvény pillanatokon belül kiegészül az állami és önkormányzati szférában és csak ott alkalmazott pedagógusokra vonatkozó Magyar Pedagógus Kar (MPK) létrehívásáról és működéséről szóló paragrafusokkal. A Pedagógus Kar köztestület lesz, a megjelölt pedagógusok pedig automatikusan válnak tagokká. A köztestület a közhatalom közvetítése meghatározott személyösszesség felé, a saját önigazgatása révén. A tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el, közfeladataihoz közhatalmi jogkörrel ruházható fel.

A nem állami szférában dolgozó pedagógusok, akik nem lesznek az MPK tagjai, ily módon nem tartoznak ehhez a pedagógusi hivatásrendhez, netán egy másik hivatásrend tagjai lesznek, akik tanárként is valamilyen más magyar állampolgárokat készítenek a jövő számára.

Az eddig napvilágot látott tiltakozások és petíciók jól jelzik, hogy a pedagógusokat képviselő szakszervezetek némelyike tárgyalások, mások tiltakozások formájában, a kiválóan működő tanári, szakmai egyesületek szerzett jogaik jogos védelme mellett arra összpontosítanak, hogy kifejtsék, a felállítandó kar (MPK) miként kívánja újabb törvényi szabályozással hűséges, engedelmes, "trollok" által irányított péppé változtatni az "állami" tanárokat és érdekvédelmi, szakmai szervezeteiket. A teljesség igénye nélkül fontos megemlíteni, hogy a Történelemtanárok Egyletének elnöke szakmaiságából eredendően is megfogalmazza, hogy a törvény előterjesztője és az előterjesztés maga miképp másolja a Mussolini-féle korporatív berendezkedés mintáit. A Pedagógusok Szakszervezete, amely a tárgyalásos lehetőséggel élt, és a helyreigazításokon túl csak nagy óvatossággal kommunikálja álláspontját, eredménynek tartja, hogy a Pedagógus Kar nem veheti át azokat a jogosultságokat, amelyeket a munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény biztosít a szakszervezetek számára. A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az MPK szankcionáló, büntető szervezet, nem pedig szakmai-érdekvédelmi. A kart az állam a költségvetésből elkülönített forrásból finanszírozza majd - ezzel szemben nem versenyképes semmilyen független szakmai szervezet. Már aláírásgyűjtő petíció is született az MPK felállítása ellen.

Az Emmi gyors reagálású hadtestként a május 17-ei demonstrációt követően még aznap két közleményben védte meg magát, és oktatta ki mindazokat, akik kritikai véleményeket fogalmaztak meg a törvénytervezettel és várható következményeivel kapcsolatban. A vélemények lesöprésének jól ismert formáit alkalmazza a szöveg, amikor egy virtuális vagy valós többségi véleményt, legyen az bármilyen normát követő is, érvként és igazolásként használ: "A testület létrehozásának hírére elindult politikai támadások jól jelzik, milyen nagy szükség van a karra. A leghangosabban tiltakozók korántsem képviselik a pedagógus társadalom többségét."

A jelen cikk szempontjából fontos az is, amit az etikai kódexről állít a közlemény: "A hivatás gyakorlásával kapcsolatos morális szabályokat rögzítő etikai kódex sok évtizedes hiányt pótol. (...) a pedagógusokat illetően sincs helye kételynek, hiszen az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok gyermekeink személyiségét, tudását, jövőjének alakulását formálják. (...) Majdani tartalmával kapcsolatban minden jóslat teljesen felesleges, hiszen arról a jövőre felálló önszerveződő testület szabadon dönt."

Hogyan értelmezhető az önszervezendő testület szabad döntése?

Nemcsak a Magyar Pedagógus Kar köztestületi jogállása és működése, hanem a kötelező etikai kódex érvényesítése is közvetlenül eredeztethető lesz a nemzeti köznevelési törvényből. Az MPK köztestületként nem teljesen azonos egy "önszerveződő, szabadon döntő testülettel".

Magyarországon léteznek olyan szakmai kamarák, melyek tagjai tevékenységi körük révén hatósági feladatokat is ellátnak. Egy pedagógus közalkalmazottra, aki iskolában dolgozik, ez nem igaz. A közalkalmazott tanár iskolai alkalmazotti szerepében, ellentétben például az Oktatási Hivatallal, nem rendelkezik semmiféle hatósági jogkörrel. Így ha például szakmai okból egy érettségi javítási útmutatóval kapcsolatban korrekciót szeretne, nem dönthet saját kompetenciája alapján, hanem a hatósághoz kell fordulnia engedélyért. Amennyiben egyéb, szakmájából eredő hivatali tevékenységet végez, például érettségin vizsgaelnök, érettségifeladat-készítő stb., minden esetben külön szerződésben rögzített kötelezettségeket is vállal - például titoktartás, megvesztegethetetlenség -, ami mind szükséges és jogos.

Szabályozási dilemmák

Kell-e a tanároknak etikai szabályokat követniük?

Valamilyen formában igen. De semmiképp sem úgy, hogy ezeket egy olyan köztestület vagy annak tagozatai készítik és hagyják jóvá, amelynek felügyeletét az adott szakminiszter látja el. A pedagógusi hivatásból általában és a pedagógusok hatásköréből közvetlenül következő erkölcsi, magatartásbeli szabályok érdemben és nem feltétlenül bizonyos normáikban különböznek azoktól, amelyeket a Zöld könyv "az állami szerveknél érvényesítendő etikai követelményekről" tervezet szinten megfogalmazott, és amely azért készült, hogy alapját képezze a hivatalos etikai kódexnek, akár annak szövegét adja.

A 2013 márciusában megjelent Zöld könyv 11. lábjegyzete azt állítja, hogy az állami szerveknél érvényesítendő etikai követelmények legnagyobb részben az Európa Tanács miniszteri bizottságának a köztisztviselők etikai kódexéről szóló, 2000. május 11-én elfogadott Rec (2000) 10. számú ajánlásán alapulnak. Az ajánlás a közigazgatásban dolgozó köztisztviselőkre, a hatósági jogkörrel felruházott hivatalok tisztviselőire vonatkozik, de az igazságszolgáltatás köztisztviselőire már nem, és jó okkal. Alapvető célja a korrupció megfékezése, és ennek segítése egy szigorú hierarchia révén, amely csak akkor törhető meg, ha a hierarchia magasabb posztját betöltő személy rendelkezései törvénybe ütköznek. Terjedelmében egyébként a magyar Zöld könyv felét sem teszi ki.

Nyilvánvaló, hogy a köztisztviselő, aki a közigazgatásban dolgozik, lojalitást vállal a nemzet ügyeinek hatékony, szakszerű, elfogulatlan, megvesztegethetetlen stb. vitele iránt, kormányoktól függetlenül. A dolga döntések előkészítése és döntéshozatal az ország ügyeiben. Számos erőforrás felett kell őrködnie és rendelkeznie. Valóban fontos, hogy ne élhessen vissza e speciális felhatalmazással és feladattal.

Azt kellene megérteni, hogy ugyanazok a jelzők, amelyek vonatkozhatnak bármelyik és nem csak állami munkavállalóra - tehát hogy legyen szakszerű, megvesztegethetetlen, elfogulatlan stb. -, nem egyetlen szervezeti rendet kívánnak. Ha így lenne, minden szervezetet akár katonai szervezetként is lehetne működtetni.

A nemzet ügyeinek közigazgatása más fölé- és alárendeltségi viszonyokat követel meg, mint a jövő nemzedékének nevelése. Az iskola belső viszonyrendszere, struktúrája, működésmódja nem összehasonlítható a közigazgatáséval. Ha ezt valaki nem érti, akkor támadnak olyan ötletei, hogy rendvédelmi erőket kell alkalmazni az iskolákban. Ha nem érti, hogy mást jelent egy minisztériumot őrizni, mint egy iskolát, vagy nem érti, hogy a közterületek biztonságát fenntartani hivatott rendőr nem azonos egy iskolában posztoló, netán alkalmazott rendőrrel, az valóban csak egyetlen és differenciálatlan sémában képes - vagy valamilyen érdekből így akar - gondolkodni.

Ha a források feletti rendelkezést és őrködést tekintjük, akkor már vicces is az azonos helyzet, azonos feladat vezérelte azonos kódex. A tanár ma egy állami iskolában még a kréta fölött sem rendelkezik, kivéve, ha számlával bizonyítani tudja, hogy a saját pénzéből vásárolta. Persze ezzel is vissza lehet élni. Az éppen nála lévő és nem megfelelő takarékossággal használt krétáról állíthatja, számlával a kezében, hogy az a kréta az övé.

A Zöld könyv eltünteti a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők, a hatósági jogkörrel felhatalmazott testületek és a közalkalmazottak közötti különbségeket.

Számos nemzetközi példa van arra, hogy nemzeti (országos) pedagógusszövetségek (kamarák, egyesületek) miképp fogalmazzák meg a tanárok elvárt erkölcsi viselkedését - a szankcionálás témáját most szándékosan nem részletezzük. Az alábbiakban olyan elemeket hozok példaként, amelyek megvilágíthatják, mi a pedagógusetika valódi kontextusa. A tanárokra vonatkozó magatartási kódexek normális esetben a tanári hivatás általános követelményeit, a diákokkal, a közvetlen munkatársakkal, a tanárkollégákkal, a szülőkkel kapcsolatos etikai normákat rögzítik. Az alábbi példák, amelyek szakmailag, szervezetileg kulturált országok etikai kódexeiben fellelhetők, egy közigazgatásban dolgozóra nem biztos, hogy vonatkoztathatók:

A tanárok törekedjenek arra, hogy a tanulók legfontosabb érdekeit szem előtt tartva fejlesszék és tartsák fenn a szakmai kapcsolatot diákjaikkal.

Kiegyensúlyozottan és az új információkat is felhasználva tanítsák szaktárgyukat. Biztassák a tanulókat arra, hogy fontos társadalmi kérdésekben kritikusan gondolkodjanak.

Gondozzák a diákok eltérő tanulási szükségleteit. Segítsék elő a diákok fizikai, érzelmi, szellemi és lelki jólétét.

A diákokhoz való viszony tekintetében:

A hivatásos pedagógus figyelmesen és igazságosan bánik minden egyes diákkal, arra törekszik, hogy a problémákat, ideértve a fegyelmi problémákat is, jogszerűen oldja meg,

Szándékosan nem hozza a diákot számára esetleg megalázó helyzetbe.

A kollégái tekintetében:

Kollégáról nem hoz nyilvánosságra bizalmas információt, hacsak az nem tartozik törvényi elbírálás alá.

Nem szól bele kollégája szabad választásába, és azon munkálkodik, hogy megszüntessen minden olyan erőszakos igyekezetet, amely a személyes szakmai integritás megtörésére irányul.

A Zöld könyvnek az Európai Unió korrupcióellenes ajánlásából átvett tételei és a hazai fogalmazású, az általános alattvalói hűség biztosítására szolgáló követelmények tárgyukat tévesztik; nem a pedagógustársadalom hivatásbeli erkölcsének jobbítását szolgálják a fenti példák szellemét követve. De lesz majd hivatkozási alap, ha bármely európai uniós testület kénytelen felemelni a szavát az így összefésült, a pedagógusokra rákényszerített etikai kódex tartalmával és jogi hatályával szemben.

A szerző tanár.

Neked ajánljuk