2023 – Rui Tavares levele a jövőből

  • Rui Tavares
  • 2013. július 4.

Publicisztika

A kormánypárti média aktuális főgonosza, az Orbán-kormányt az alapvető jogok biztosításában elmarasztaló jelentés portugál készítője Levél 2023-ból című írását közöljük az Európa előtt álló két útról.
false

Tíz évvel ezelőtt a képzelgést tettekre cseréltük. Nem egy egységes mozgalom közös döntése volt ez Portugáliában és Európában, hanem általános tendencia, amelyet egyéni döntések és a minket körülvevő világ eseményei alakítottak. A demokrácia mozgástere egyre szűkült, és csak egy módon lehetett megmenteni: ha elszánjuk magunkat, hogy kiterjesztjük a határait.

A tüntetéseken szerte Európában kezdtek feltünedezni a „2014 ≠ 1914” feliratú zászlók. Azt a követelést szimbolizálták, hogy ne térjen vissza 1914, vagyis az első alkalom, amikor az európai vezetők úgy masíroztak bele a világháborúba, hogy tetteik következményeit se megérteni, se elkerülni nem tudták.

Egy újságokat és egyetemeket összekötő hálózat vitákat szervezett minden tagállamban az Európai Bizottság elnökjelöltjeinek részvételével. Az utca embere válaszokat, magyarázatot várt, a jelöltek ígérgettek, elkötelezték magukat. A 2014-es választásokon, amelyek fő témája az volt: „Megszorítások: igen vagy nem?”, az európaiak először érezték úgy, hogy megválasztották az „unió ügyvezetőjét” – és ez a tendencia máig egyre csak erősödik.

2016-ban a portugálok lepték meg a többi európait. Ahelyett, hogy nagyköveteket küldtek volna az Európai Unió Tanácsába („az európai kapcsolatok nem külkapcsolatok” – mondták), választásokon döntöttek arról, ki képviselje őket az unió legfontosabb törvényhozó szervében. (Az Európai Unió Tanácsa, avagy a Miniszterek Tanácsa munkájának érdemi részét az Állandó Képviselők Bizottsága végzi, ennek tagjait hívják nagykövetnek – a ford.) A portugál példa nyugtalanította a többi kormányt és lelkesítette az állampolgárokat („Mi a francért lehet ezt a portugáloknak, és nekünk miért nem?” – kérdezték Spanyolországban). Ma ez már általános gyakorlat, amelyet az országok többsége alkalmaz, és a következő felülvizsgálatkor az uniós keretszerződések része lesz. A Tanács mára inkább egy szenátusra emlékeztet, amelynek ülései nyitottak, azok eredményeit pedig a kormányokkal és parlamentekkel közösen választott „tanácsosok” prezentálják.

Ez a portugál újítás csak az egyik lépés volt a demokratizálódás rögös útján, része annak a folyamatnak, amely elvezetett a „Fejlődési memorandum” megszületéséhez. Ezt tárgyalták, erről vitatkoztak több mint egy éven át akadémiákon, egyesületekben és gyűléseken. Végső formájában ez a kiterjedt dokumentum mindenféle elképzeléseket magába foglalt a gazdaságtól az oktatásig, az egészségügytől a közigazgatásig. Ebből az időből származnak olyan, mára közismert kezdeményezések, mint például a pártokon belüli nyílt előválasztás, amely lehetővé tette a kormányok és parlamentek nagyobb függetlenedését a pártpolitika taktikai játszmáitól.

Ma már nem mindenki látja át, mit értünk el ezzel a hatalmas erőfeszítéssel, amely a száz évvel ezelőtti amerikai progresszivizmushoz és a még korábbi brit chartista mozgalomhoz hasonló. A kezdő lendület kissé alábbhagyott, és továbbra is vannak félelmeink. De ezek értelmüket vesztik, ha arra gondolunk, hogy mi történhetett volna – jobban mondva: hogy mi történt valójában.

Mert – és most felfedem írásom titkát – mindaz, amit fent olvastatok, hazugság volt. 2013 és 2023 között egészen máshogy alakult a történetünk – sokkal rosszabbul. A valóságban a pénzügyi és gazdasági válság szociális és politikai válsághoz vezetett. Az alapjogok elvesztése és a jogállam összeomlása után „maioritarista” rendszerek jöttek létre, a demokrácia és a diktatúra hibridjei. De ezek maguk is elbuktak, és vezetőik konfliktusokat generáltak, hogy eltereljék a figyelmet saját felelősségükről. A 2014 után következő évek jobban hasonlítottak az 1914-et követő időszakra, mint a legrosszabb képzelgéseinkben. Sok európai a száműzetést választotta – ez a levél is onnan érkezik hozzátok.

Ez a mi történetünk. Remélem, a ti történetetek jobban hasonlít majd arra, amire vágytunk.

Megjelent a Jornal de Negócios június 27-i számában. A szerző történész, európai parlamenti képviselő. A cikket a Jornal de Negócios szíves hozzájárulásával közöljük. Fordította: Urfi Péter.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.