Miért perelte be a TASZ a rendőrséget?

Félrenézés Gyöngyöspatán

  • Kerényi György
  • Jovánovics Eszter
  • 2013.07.03 08:06

Publicisztika

Magyarország a polgárháború szélére sodródott 2011 tavaszán Gyöngyöspatán. Sokan és régóta várják ezt a szélsőjobbon, tesznek is tevékenyen a kirobbanásáért, hogy a remélt - magyar - nemzeti összefogás élén léphessenek fel a (bőr)színek alapján fekete-fehérré egyszerűsített frontokon.  A romák egyenlőségéért kiállók közül is többen régóta jósolnak kiterjedt, etnikai alapú, erőszakos konfliktusokat. Ennek bekövetkeztét nem a paramilitáris rendfenntartók, nem is a jogvédők, hanem az állam tudja megakadályozni. Gyöngyöspatán az állam nem látta el a feladatát, sőt, hozzájárult a konfliktus eszkalálódásához. A kormány tétlenségével azt üzente a romáknak: fogadjátok el, hogy másodrendű állampolgárok vagytok. Azokat pedig, akik kívülről, a jogállami alkotmányosság alapján az etnikai alapú megkülönböztetés ellen emeltek szót, egyszerűen a másik szélsőségként címkézte meg.

false

 

Fotó: MTI

A Társaság a Szabadságjogokért azzal, hogy közérdekű igényérvényesítőként beperelte a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságot 2011-es gyöngyöspatai fellépése miatt, a jogállam megerősítése érdekében szeretné, ha a bíróság egyértelművé tenné az állam feladatait etnikai konfliktus esetén. Az állam ugyanis nem külső szemlélő, nem is döntőbíró ilyenkor, hanem maga is a konfliktus része: ami történik, valójában őt, vagyis a jogállamot gyengíti. Ha hagyja.

Amit nem tett meg a rendőrség

Azzal, hogy a rendőrség majdnem két hónapon keresztül hagyta, hogy paramilitáris szervezetek megfélemlítsék az állam polgárait, nem végezte el alapfeladatát: a közbiztonság, a közrend és a köznyugalom biztosítását. Jogszabályok alkalmazásának elmulasztásával hagyta, hogy szélsőséges, cigányellenes szervezetek bitorolják erőszak-monopóliumát, egyes tagjai még fraternizáltak is a demokratikus jogállam meghekkelőivel. Mindezzel a rendvédelmi szerv fokozta a szélsőségesek által kialakított megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő légkört, amely a cigányok bűnözőként történő megbélyegzésén alapult. A TASZ szerint ezáltal a rendőrség az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerinti zaklatásban részesítette a romákat.

Mit is jelent a zaklatás az antidiszkriminációs törvény szerint? Olyan, emberi méltóságot sértő magatartást, amely összefügg az adott személy védett tulajdonságával, és amelynek célja vagy hatása az adott személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Ebből a definícióból két dolog világosan látszik. Egyrészt az, hogy maguk a szélsőségesek is nyilvánvalóan zaklatták a cigányokat - de velük szemben e törvény alapján nem lehet pert indítani, mert nem tartoznak annak személyi hatálya alá. Ők voltak tehát a "tettesek", a rendőrség pedig a "bűnsegéd". Másrészt a zaklatás megállapításához nem kell bebizonyosodnia annak, hogy az ellenséges környezet kialakítása a zaklató szándéka volt, elég, ha magatartása (ami lehet mulasztás is) ilyen hatással járt.

A június 13-án az Egri Törvényszéken megtartott első tárgyaláson megismerhettük a rendőrség védekezését. Szerintük akkor joghézag volt, ezért nem tudtak fellépni az álpolgárőrök "járőrözésével" szemben, ami tehát jogszerű volt. A Véderő és a Betyársereg tagjai ellen indokolt esetben eljártak, de mindeközben kínosan kellett ügyelniük semlegességükre a "két ellentétes pólus politikai háttérjátékai közepette". A rendőrségi narratíva tehát a következő: adott a jogszerű szélsőjobbos akció, ezzel szemben állnak a cigányok és az őket politikai céllal támogató szervezetek, középen pedig a semleges rendőrség. Innentől kezdve világos, hogy min csúszott el a rendőrség fellépése. A rasszista indítékkal a település cigánysorát megszállókat és a saját lakóhelyükön származásuk alapján megfélemlítetteket, valamint az ő emberi jogaikat védőket mint két - egy szinten lévő - ellenpólust feltüntetni súlyos csúsztatás. Ugyanezt tette a Kocsis Máté vezette országgyűlési vizsgálóbizottság, amelynek végső politikai deklarációjából az alperesi ellenkérelem saját dicsőítésére még idéz is. A rendőrség - nyilvánvalóan a politikai megfelelés szándékától és az önfelmentéstől vezérelve - a jogszabályokat politikai síkon értelmezi ("ügyeltünk a semlegességünkre"). Ez a szerepfelfogás vészjósló - vajon mikor jelenik majd meg az érvelésében az "ellenzéki erők felforgató tevékenysége", az a rendszerváltás előtti otthonos, régi fordulat?

A TASZ szerint nem volt jogszerű a "járőrözés": még 2011 tavaszán kiadott jogi állásfoglalásunkban részletesen elemeztük, milyen jogszabályok alkalmazásával lehetett volna kipaterolni Gyöngyöspatáról a megfélemlítő szándékkal odatolakodókat már az események legelején. Csak egy példát említünk: a garázdaság szabálysértését az követi el, aki olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas riadalom keltésére. A rendőrség szerint vajon miért nem valósították meg ezt a tényállást az egyenruhás, bakancsos álpolgárőrök a "cigánybűnözés" elleni "járőrözésükkel"? Megjegyezzük: az eseményekre utólag reagáló Btk.-módosítás pont egy olyan új gyűlölet-bűncselekmény tényállást vezetett be, amely garázda magatartással valósítható meg. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy minisztériumi szinten is felismerték a garázdaság tömeges megvalósulását Gyöngyöspatán.

Bár ne tette volna

Bár fokozott jelenlétét a rendőrség maga is a településen élők személyi biztonságának és a köznyugalom helyreállításának céljával indokolta, a rasszistákkal szembeni védelem helyett a rendőrök a romákat bagatell, többnyire közlekedési szabálysértésekért kezdték bírságolni, például azért, mert gyalogosan nem a járdán közlekedtek. A cigánysor jó részén természetesen földút van, a járda a legtöbb helyen járhatatlan, az autóforgalom pedig minimális. A szélsőségesek is rendszeresen az úttesten közlekedtek, amit videofelvételek igazolnak, őket ezért mégsem bírságolták meg. A TASZ keresetének másik állítása az, hogy a rendőrség Gyöngyöspatán folytatott szabálysértési feljelentési és helyszíni bírságolási gyakorlatával szintén megsértette a helyi romák egyenlő bánásmódhoz való jogát. A rendőrség azzal védekezik, hogy neki intézkedési kötelezettsége van: fokozott jelenlétének hiába nem a közlekedés biztonságának javítása volt az elsődleges célja, nem hunyhattak szemet a romák szabálysértései felett. Úgy látszik, a szélsőségesekre nem vonatkozik a rendőrség intézkedési kötelezettsége. A rendőrség etnikailag aránytalan szabálysértési feljelentési gyakorlata a szélsőséges akciózások után is hónapokon keresztül folytatódott. Legalábbis ezt valószínűsítik a rendelkezésre álló információk, többek között az akkor még külön hivatalt betöltő kisebbségi ombudsman Gyöngyöspatáról szóló utóvizsgálati jelentése.

A TASZ annak idején a konkrét sértettek elleni legsúlyosabb atrocitások miatt feljelentést tett, sértetti képviseletet nyújtott. Az állam mulasztásainak, jogsértő gyakorlatának igazolására azonban - azon túl, hogy kiváló bizonyítékokat szereztünk a romák elleni gyűlölet-bűncselekmények alulminősítésére -, a büntetőjog nem alkalmas eszköz. Ezért utóbb, a tapasztalatainkat és jogi értékelésünket is alátámasztó két kisebbségi ombudsmani jelentésre alapozva a TASZ nevében pereltük be a rendőrséget az antidiszkriminációs törvény alapján, amely ezt civil szervezeteknek lehetővé teszi olyan esetben, amikor a jogsérelem személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. Ezt az eszközt Magyarországon a roma jogvédelem terén az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány használja az iskolai szegregációs perekben.

A kormány a szokásos politikai kommunikációjával és bűnbakkereséssel (melyben kitüntetett szerepet osztott a TASZ-nak) igyekezett leplezni inkompetenciáját és rövid távú politikai haszonlesését - talán sikerrel. Hiszen ki foglalkozik ma már Gyöngyöspatával? Ki emlékszik már arra, hogy majd' két hónapos demonstratív rendőri jelenlét mellett is bekövetkezhetett egy tömegverekedés cigányok és paramilitárisok között?

Az állam meggyengülésének látványos példája volt Gyöngyöspata. A miniszterelnök, a belügyminiszter epizodisták a demokratikus Magyarország történetében, a rendőrség viszont az államrend egyik biztosítéka marad a jövőben is. A TASZ célja az, hogy a bíróság segítségével megerősítse őt ebben, segítsen értelmezni szerepfelfogását és feladatait, melyek gyakorlásában a saját politikai hasznuk maximalizálására törekvő politikus vezetőik megakadályozták. Ez a magyarok és a cigányok, vagyis az ország érdeke is.

A szerzők a Társaság a Szabadságjogokért munkatársai.

Neked ajánljuk