Vélemény

Gerő András a galamus.hu honlapon elsiratja a 162 év után elparentált önálló magyar oktatási minisztériumot. Én most hadd sírjak egy olyan másfél évszázados képződmény sorsa miatt, amit inkább utálni szokás. Más aligha zokog felette: a Pénzügyminisztériumot senki se szereti. Utálja a nép, mert hozzá tartozik az APEH, és mert a neve is mutatja, hogy nála a pénz, és nem ad belőle. Utálják a politikát közelebbről ismerők, az abban részt vevők is, mert arrogáns módon, pénzügyi szempontból állít le értékesnek gondolt terveket, vagy vonja el a már megítélt pénzt. A klasszikus, szállóigeszerű válasz valamely komplett ágazatot lázba hozó kulturális, oktatási vagy támogatási programra a mindenkori PM-államtitkár szájából így hangzik: "Nálunk az ekkora összeg kerekítési hiba."A kormányzat más fertályain is tapintható most a káröröm. De miért baj mégis az a tény, hogy a Lónyay Menyhérttől Oszkó Péterig érő lánc következő szeme nem miniszter, hanem szimpla államtitkár lesz?

Indul a labdarúgó-vb - focizzunk. Hazai pályán. A vonat Nyékládháza után csigalassít, lehet csigákat szedni a töltésen, eső után, előtt, közben - talajvíz mossa a síneket, negyven napja esik, árad a Ronyva, a Tolcsva, a Szinva patak; a folyók: a Bódva, a Hernád, a Sajó - K. Dezső inkognitóban, zöld műbőr ülésbe süpped, gondolataiba - (be)mutatkozni nem mer, lincselnék homokzsákos emberek. A Sajó Sajópüspökinél árad, máshol is, hátrányos helyzetű közelkelet, Európa messzire van, ide Isten háta sem látszik.

Magyar Narancs, 2010. május 27. Hiszi, nem hiszi... Hiszi, nem hiszi a kedves Olvasó, Csáki Judit színikritikus "Eszi, nem eszi" c.

A franc gondolta volna, hogy egy isten háta mögötti konferencián előadott, amúgy rutin- és tervszerű, a maga nemében szórakoztató hazudozás képes megingatni olyan valutákat és tőzsdéket is, amelyekről eddig azt is alig tudtuk, hogy léteznek - ezért Kósa Lajos múlt csütörtöki fellépésén nem is szörnyülködnénk többet (pár oldal múlva úgyis elmondjuk a sztorit).

A kétharmados többség az alkotmány részletes módosításainak lehetőségét éppúgy magában rejti, mint egy vadonatúj alkotmány elfogadását. S hogy ne legyenek kétségeink, a nemzeti konzultáció gazdasági fordulóján Orbán Viktor alkotmányozó nemzetgyűlésről és egy új alkotmány 2012-es bevezetéséről beszélt.

A köztisztviselők jogállásának szabályozása tényleg megérett a reformra. Nem tartható fenn az a rendszer, aminek esetleges az utánpótlása, ami nem jelöl ki világos, konkrét és számon kérhető célokat a szervezeteknek és az ott dolgozóknak, ami nem rendel ehhez a teljesítményt ösztönző, a jó embereket megtartani képes javadalmazást, ami nem tud megszabadulni az alkalmatlan vagy a motiválatlanságukból kimozdíthatatlan közszolgáktól. Egyáltalán, ami a biológiai létezést és nem a munkát díjazza.

A hétvégén, amikor az egész ország a Kósa- Varga-Szíjjártó-trojka államcsődről szóló áriáin s a forint zuhanórepülésén volt kiakadva, Magyarország legnagyobb ellenzéki pártja kongresszust tartott. Mely után annyival lettünk okosabbak, hogy a Magyar Szocialista Párt Balogh Andrást állítja államfőjelöltnek. Kit? Balogh András bangkoki nagykövetet. Ja?

Múlt heti interjúnkban ("Változtatási moratóriumot vezetnék be") a nyilatkozó Szekszárdi Júliát tévesen neveztük egyetemi tanárnak, valójában egyetemi docens. Elnézést a pontatlanságért. .

A kíváncsiság éppoly természetes tulajdonságunk, mint az öregedés. De az utóbbi nem feltétlenül következik az előbbiből, még ha a közmondás így is tartja. Ennél korszerűtlenebb közmondást egyébként elképzelni is nehéz. A középkori keresztény teológia dohos levegője árad belőle; egy hideg, csontos kéz fogja be szemünket: az embernek nem kell olyan sokat tudnia. Ha jót akar.

Képzeljük el, hogy egy távoli országban töltjük a szabadságunkat, és a helyi légitársasággal kedvező áron elrepülhetünk egy csodálatos korallszigetre, ahol világhírű buddhista kolostorokat és egzotikus állatokat láthatunk. Utánanézünk a légitársaság statisztikáinak, és azt látjuk, hogy ha minden évben megtennénk ezt az utat, akkor ezerévenként érne bennünket katasztrófa. Vállalnánk az utazást?

Magyar Narancs, 2010. május 27. Kedves Mancs! Hozzászólásom olvasói levélnek hosszú.

Az új kormány egyik első társadalompolitikai intézkedését fogalmazza meg az a Kósa Lajos és Soltész Miklós (KDNP) által benyújtott törvényjavaslat, amelynek lényege, hogy a családi pótlékot (új nevén: az iskoláztatási támogatást) fél évig természetben nyújtanák abban az esetben, ha a tanköteles korú gyermek igazolatlan iskolai hiányzásai elérik az ötven órát. A támogatást ilyenkor nem a családnak, hanem az önkormányzat számlájára utalják, és annak felhasználásáról - a családdal és a gyermekjóléti szolgálattal egyeztetve - a település jegyzője dönt majd.

Hiszi, nem hiszi a Kedves Olvasó, Csáki Judit színikritikus "Eszi, nem eszi" c. cikkében a budapesti operettjátszással foglalkozik!

Szegény Angela Merkel, lassan rajta kezd elverve lenni a por, amiért Görögország bebukott. Nem akkor adott pénzt, amikor kellett volna. Amikor adott, nem adott eleget, és aztán a végén már hiába adott eleget, lehet, már az sem lesz elég. Ezt mondja például M. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, vagy M. Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. Szegény Angela Merkel lett a hibás azért is, hogy amikor végre adott, az igazából úgy látszott, mintha a franciák adnának, pedig a franciák csak a németek pénzét adták. (Ezt a német büszkeség mondja. Mondatja. Azért, hogy ez a látszat megkeletkezhetett, sokat tett maga M. le Président is, amikor azt mondotta, hogy a 750 milliárd eurós segély- és garanciacsomag 95 százalékban a franciák alkotása.) De Merkel asszony a hibás azért is, mert egyáltalán adott, és nem hagyta Görögországot meg a többi jövendő csődtömeget bedőlni és kiesni az európikszisből - ezt a szabadpiac feltételen hívei mondják, meg váratlan szövetségeseik, a német nyugdíjasok, akik a nyugellátásukat féltik a nagy adakozástól. Merkel a hibás azért is, mert a végén úgyis a görög meg a német kapitalisták járnak jól. Ezt a baloldal baloldala mondja. És ha ez még nem lenne elég, Merkel asszonyt az amerikaiak is kóstolgatni kezdték. Timothy Geithner pénzügyminiszter azért feddte meg, mert ahelyett, hogy a német gazdaságot felpörgetné, csak szorítana a költségvetésen. A német kormány összes olyan ötletét pedig, ami ezt a szigorúságot az unió összes országából kizsarolná, eddig masszívan körberöhögték.