Indul a labdarúgó-vb - focizzunk. Hazai pályán.
A vonat Nyékládháza után csigalassít, lehet csigákat szedni a töltésen, eső után, előtt, közben - talajvíz mossa a síneket, negyven napja esik, árad a Ronyva, a Tolcsva, a Szinva patak; a folyók: a Bódva, a Hernád, a Sajó - K. Dezső inkognitóban, zöld műbőr ülésbe süpped, gondolataiba - (be)mutatkozni nem mer, lincselnék homokzsákos emberek. A Sajó Sajópüspökinél árad, máshol is, hátrányos helyzetű közelkelet, Európa messzire van, ide Isten háta sem látszik.
Miskolcon az átszállásig (K. Barcikára megy, családi rendezvény) van még idő, a restiben a szokásos, gönci barack, pohár, mi más, borsodi. Szirmabesenyőnél mellé ül Resti Kornél, és együtt betűzik a rozsdás feliratot, hátrányos helyzetű hazánk összes vasútvonalainak legszebb állomás- (feltételes megállóhely) nevét: ÉRCELÕKÉSZÍTÕ MÛ.
Még virágot kell vennem, mondja öccsének a nem kevésbé percegő nevű (Kazincbarcika) állomáson. Nem kapsz sehol, pünkösdvasárnap van. A temetőnél biztos van, K. Dezső hisz, remél. Ha nincs, lopunk, tréfál hülyén, öcs nem mosolyog; ez (K. Dezső) semmit nem változott.
Amikor megkérdezték, mikor legyen a tavaszi családi rendezvény (van egy téli is, decemberben), K. Dezső megnézte a naptárat, mikor játszanak (az MTK) Diósgyőrben. Uccsómeccs, lesz nagy izgalom, az MTK a dobogóért, a Diósgyőr a kiesés elkerüléséért harcol, gondolta akkor. Aztán a nagy semmi: szegény Diósgyőr már rég kiesett, mi lehetünk még hatodikok (megelőzzük a Fradit!). De a meccsre ki kell menni. K. Dezső a desszertnél (repeta a töltött káposztából) már mocorog, indulna, kinézett egy sárga buszt. Anyjával, apjával utazik, három a nyugdíjas. Miskolcon nem jár a villamos, kiöntött a Szinva, busszal a pályáig. Szülei pár megállóval korábban leszállnak, vigyázz magadra, nehogy megverjenek, anyja aggódik. Mi verjük meg őket, mondja K. Dezső, de csak magának, körülötte piros-fehér sálas diózsgyőriek. Bulgárföld városrész, bemondják, s K. Dezső (bulgár)földijére, Para-Kovács Imrére gondol, s arra, vajon mikor volt itt utoljára. A pályán. Talán '77-ben, december 27-én (!) (DVTK-MTK-VM 1-1). Hideg volt, hó, de... De szép volt azokban az időkben meccsre járni, amikor a Bakternál állt a sor vége a jegypénztáraknál. A szomszédos tízemeletesek teteje pedig tele volt nézőkkel!!! (Bejegyzés az NB1.hu-n.) Most nem a hó, a nézők szállingóznak - sor nincs, a környező kocsmákban van ülőhely; Bakterház, Lila (!) büfé - K. Dezső a Kati espressóba tér, mellette piros mezben Takács 10 iszik, K. Dezső Vitelkit még ismerte, Lippait, aztán... Ki az a Sadjo?
A pálya. Új és gyönyörű. A régi lelátók helyén, ahol K. Dezső '73-ban ült, állt, ütemesen mozgott, végül a KITT Egylet (vagy a Bergendy?) hangjaira a pályára akart rohanni az I. Rockfesztiválon - most vadonatúj tribün. Idén százéves a Diósgyőr (DVTK, Diósgyőri FC, Diósgyőri Vasas, DIMÁVAG), szomorú születésnap. A meccs, stílszerűen, bocsánat, gyászszünettel kezdődik - egy törzsszurkoló már nem érhette meg... Az ég borús, a Bükk felől villámlik, a hangosbemondó hangja fátyolos. Az utolsó NB I.-es mérkőzés... csapatunk 6-7 év után újra az NB II.-be méltatott... de reméljük, hogy a fiúk a tisztes helytállás mezsgyéjén lépnek pályára... Aki diózsgyőri... A felszólításra a félelmetes hangorkán helyett kósza hangok felelnek: Di-ózs-győr! Di-ózs-győr! Az első félidőben csend honol, bekiabálások (Gyerekek! Focizni is fogtok, vagy csak szopattok bennünket, mint egész tavasszal?!) balról és középről (enbé-kettő keleticso-port!), gyászmunka, próbálnak felülemelkedni a 16. helyről egészen a Bükk, de legalábbis a Vasmű kéményeinek magasáig: jövőre az NB I.-ben! Aztán föl, föl az égig, az égbe: Piros az Isten! Piros és fehér.
A szünetben sör, a lelátó alatt kimérés, ez megmaradt.
A második félidőben a diósgyőri egyenlítő gólnál szinte hangorkán (400 néző, istenem! Itt! Az MTK-pályán vagyunk ennyien...). Aztán csend, újra csend, gólcsend, mind a háromnál... K. Dezső nem örül csapata góljainak, és nem csak szolidaritásból. Engem anyám mindig hazavár. A kapu mögött, ahol K. Dezső állt 1973. december 27-én öccsével és egy sörösüvegnyi rummal, néhány MTK-drukker örül, ez tűrhetetlen. Kevesen vagytok! Kevesek vagytok! K. Dezső hátrafordul, és nem mondja: nézzél már körül, mennyien voltunk? Akkor, amikor VerébSzántóSalamonVáradiKutasiOláhTatárGörgeiBorostyánFükőFekete, és 2-0-ra lezúztuk a Fradit, góllövő Oláh, Fükő?! Mindjárt vége, a drukkerek, a bekiabálások egyre keserűbbek, küldik haza (Afrikába) Sadjót, végül, a bírónak? az ellenfél? a hazai csapat játékosának? a világmindenségnek? az Isten háta mögötti istennek? felhangzik az errefelé létező legnagyobb sértés: A kurva nyíregyházi anyádat! Ezt fokozni nem lehet, a négyszáz néző némán megindul hazafelé. Illetve. A hármas sípszó után, mikor már az MTK játékosai megköszönték (miközben a mieink szépen "csendben" bevonultak az öltözőbe) az őket elkísérő alig 10 szurkolónak a biztatást, mi még egy jó páran csak ültünk a jó öreg pálya szélén az új fedett lelátó alatt, és csak bámultunk a nagy semmibe - arra lettünk figyelmesek, hogy a biztonsági szolgálat emberei csak annyit mondtak: jól van, menjetek lassan. MI MINDIG JÖVÜNK ÉS MINDEN MECCSEN OTT LESZÜNK... Mert DIÓSGYÕR VOLT VAN ÉS LESZ... A TI BÛNÖTÖK A MI SZÉGYENÜNK... (Bejegyzés az NB1.hu-n.)
Az utcán idős drukker önfeledten üvölt: Szívem, lelkem a Diósgyőré! Megállít egy piros-fehér sálas, ámde fiatal csoportot: Azt se tudjátok, hol pelyhedzik a Diósgyőr! ' tudja, és énekli: Csaka Diózsgyőr, csaka Diózsgyőr! A Kati espressóban Gézukám énekel (Diósgyőrben hagytam piros szivem, szivem!), Pepe 6 telefonál: az MTK-t aláztuk 2-5-re, azt hitték, 8-0, hát nem! Diósgyőr!, és ordít, ahogy a torkán kifér, míg be nem reked, míg a Diósgyőr vissza nem kerül, s még azon is túl.
Másnap, pünkösdhétfőn, K. Dezső szüleivel utazik a buszon, ő a pályaudvarra, anyja, apja misére. Most apádékhoz megyünk (katolikus templomba - K. Dezső), mondja református édesanyja, jövő héten hozzánk. Ökumené. K. Dezső nézi a buszból szüleit, karonfogva mennek a Petőfi téren, lassan, nem sietnek, hova is. Anyján fekete cipő, fekete ruha, fekete haja ősz. Apján barna öltöny, pulóver (az enyém volt, tőlem örökölte, gondolja K. Dezső), nyakkendő, sötét napszemüveg, simléderes fehér sapka. Mennek, mendegélnek, nem integetnek.
Az újhelyi gyors késik (Sátoraljaújhely és Olaszliszka-Tolcsva között vonatpótló buszok, árvíz, persze), és K. Dezső, az újhelyi személy, a restiben besztercei szilvát, pohár borsodit iszik, kimegy a peronra, és vár. 100 éve várjuk a CSODÁT... de IDE nem akar jönni. Mi megyünk, enbékettő keleti csoport. Majd jön a Baktalórántháza, Mezőkövesd, Bőcs, Hajdúböszörmény meg a Kazincbarcelona... (Bejegyzés az NB1.hu-n.)
K.(eleti) Dezső kinéz a vonatablakból. A Keleti messze, ez még csak Mezőkövesd.
