Vélemény

Nézzünk szembe a valósággal: a magyar sport a belátható múlt minden pillanatában közpénzfüggő volt.

A városokban elszenvedett vereségük egyik fontos oka a színházi élet pezsgése.

Ki nem játszik el néha a gondolattal, hogy mi lenne, ha fiatalabb, gazdagabb, sporto­sabb, szebb lenne – és a tetejébe egyedülálló? Vagy ha többféle személy bőrébe bújhatna egyszerre? Ha váltogathatná a személyiségeit? Amíg a személyiségcsere csak játék vagy a művészi képzelet csapongása, addig senkire nem jelent veszélyt, és nem utal semmiféle súlyos személyiségtorzulásra. Ám a személyiség tartós megtöbbszörözése, az így megalkotott identitások részletes kimunkálása és működtetése már egy nehezen kezelhető pszichés betegség tünete is lehet.

A magyar himnusz versét Kölcsey Ferenc írta 1823-ban, a zenéjét Erkel Ferenc, 1844-ben. A Szózatot Vörösmarty Mihály írta 1836-ban, s Egressy Béni zenésítette meg 1840-ben. Mindkét dalmű tehát közel kétszáz éve szolgálja a magyarok épülését, ha valahol eljátsszák valamelyiket, felállunk.

Jelen vezércikkünket illetően a következőt kell előrebocsátanunk. Az egészen biztos, hogy valamiről írunk. Ezen túl viszont nem szavatolunk semmiért.

De mi köze a Jahn Ferenc és a Margit sebészeinek a központi tökfejhez?

A fenntarthatóság megteremtése továbbra sem cél.

A függetlenség nem egy politikai oldal politikai nézete. A függetlenség az függetlenség.

Előző cikkemben (Európa, a mentőcsónak?, Magyar Narancs, 2019. október 17.) azt állítottam, hogy a bevándorlás szigorú korlátozása mellett szóló összes általam ismert és megfontolandónak tartott érv azonos struktúrát követ. Ez a következő: a politikai közösségünk egészének vagy legalábbis néhány tagjának jogai vagy alapvető érdekei sérülnének, ha korlátozások nélkül be kellene fogadnunk a befogadást kérőket. Ezért a bevándorlás korlátozása morálisan igazolt, sőt egyenesen a moralitás által megkövetelt magatartás – legalábbis ha nem a közvetlen életveszély elől menekülők ideiglenes befogadásáról beszélünk.

A női partőrség szeme láttára (Békés Pál)

Munkás napok állnak Orbán Viktor mögött

Kedden kora este érkezett a hír Pozsonyból, egy mondat az egész, magyarázat még nincs hozzá: nem Bugár Béla lesz a Híd-Most listavezetője a közelgő szlovákiai parlamenti választásokon.

Nem a reform és a fizetések kellene, hogy foglalkoztassák a Kamara vezetését.

A filozófus karácsonyi lapszámunkban megfejti, hogy az Orbán-rezsim ideológusai miért gyűlölik annyira a "klímaválságra" fókuszált radikális fiatalságot.