Vélemény

De szép nap is volt az, amikor fővárosunk főpolgármestere sívó oroszlánként egyszer csak az autósok védelmére kelt.

Ki akarja űzni a CEU-t, a Közép-európai Egyetemet Orbán Viktor Magyarországról, hogy hogyan, arról beljebb részletesen beszámolunk, még beljebb a törvénymódosítás hivatalos indoklásának értelmetlenségéről és orcátlanságáról is szólunk. De miért akarja ezt tenni valójában?

Amikor váratlanul összegyűlik a cselekvéshez szükséges kritikus tömeg, megjósolhatatlan kimenetelű folyamatok indulnak be.

A NER tipikus figurája. Szívből jövő hithű vakbuzgóság ez vagy ráírt szerep?

Ha jól rémlik, Márai írta, hogy minden író a szellemi és erkölcsi súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított politikai szerepkör súlya.

Emlékszik-e még valaki a Britton nevű off-shore cégre, Rejtő E. Tiborra vagy Bitvai Miklósra? Ha nem, segítek: gondoljanak a Kulcsár Attila bróker nevével fémjelzett perre, amelyben 14 évre volt szükség a jogerős ítélet megszületéséhez.

I live among you, well disguised. (Leonard Cohen: Nevermind)

A magyar emberekben két szörnyeteg lakozik, s vívja ádáz harcát. Az egyiket Szirtes Andrásnak hívják, a másikat Garanvölgyi Ádámnak. Szirtes András, kora (a korai 90-es évek) jelentős független filmalkotója egyszer azt találta mondani, hogy ha egy forintod van, egy forintból kell filmet csinálni.

Rodrigo Dutertét 2016. május 6-án választották a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökévé, és június 30-án iktatták be. Bár a hazai és nemzetközi statisztikák szerint a kábítószer-fogyasztás a Fülöp-szigeteken nem kirívóan magas és nem is szerepelt előkelő helyen a választók problémalistáján, a nép egyszerű fiaként pózoló Duterte mégis ennek a „megoldását” tette választási hadjárata központi elemévé. Sokáig nem ő volt a választás esélyese, végül mégis hatmillió szavazattal verte meg legerősebb riválisát.

A főhatalmi urizálásnak megfeleltetett budavári kiköltöztetés elszenvedői közé tartozik a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak egy csoportja is.

A betegség egyik legkellemetlenebb velejárója, hogy a személyiséget megfosztja szellemi igényeitől.

Megy a főnök, utazik a hátsó ülésen, bóbiskol. Lát egy negyvenes táblát, oké, akkor legyen negyven. Később felriad Hatvannál, hú, hatvan, remek ötlet, miért is ne. Húsz kilométerrel később már fészkelődik: ha már hatvan, akkor miért nem nyolcvan? Szép kerek szám.

Milyen ország ez már? Milyen ország az, ahonnan elengedik a baltás gyilkost, ahol a közszolgálati tévé az adófizetők pénzén sztárolja a lúgos támadót, mert az történetesen egy többszörösen bukott politikus retyerutyája? Milyen ország az, ahol a másodfokon kiszabott 9 éves börtönbüntetéssel szabadlábon lehet várakozni a következő bírósági fordulóig, s közben televíziós programbeszédet lehet tartani egy alákérdezős interjúban az ártatlanságról? Milyen ország? Milyen közszolgálat? Milyen televíziózás? Egyáltalán milyen lelkület kell mindehhez?