A szerk.

Az ártatlanság vélelme

A szerk.

Milyen ország ez már? Milyen ország az, ahonnan elengedik a baltás gyilkost, ahol a közszolgálati tévé az adófizetők pénzén sztárolja a lúgos támadót, mert az történetesen egy többszörösen bukott politikus retyerutyája? Milyen ország az, ahol a másodfokon kiszabott 9 éves börtönbüntetéssel szabadlábon lehet várakozni a következő bírósági fordulóig, s közben televíziós programbeszédet lehet tartani egy alákérdezős interjúban az ártatlanságról? Milyen ország? Milyen közszolgálat? Milyen televíziózás? Egyáltalán milyen lelkület kell mindehhez?

A lúggal támadó gazember története a majdnem elveszett perdöntő bizonyítékkal, az előbb lefújt, majd újrakezdett nyomozással, a vérlázítóan enyhe elsőfokú ítélettel, a média-ámokfutással, a Duna tévével, Origóval együtt pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy mi a fenét is keresünk mi itt lent a sárban. Hogy mit keres az ország a földön, a szutyokban, mocsokban? Ki vitte földre, miért vitte földre, hogy vitte? Mindez ott röhög a képünkbe a mélyen keresztény, nagycsaládos lúgos támadó történetében.

A napi rendszerességgel elkövetett, üzemszerűen végzett, szigorúan számon kért, sűrűn ellenőrzött seggnyalás nyilván kiöli a lelket az emberből, lebénítja a tudatát, s folyamatos önkívületi állapotban tartja, űzze ebbéli ténykedését akár egzisztenciális, akár ideológiai alapon (a gazság ugyan nem ideológia, de majd’ minden gazságot meg lehet ideologizálni). De ez sem nem mentség, sem nem magyarázat mindarra, amit a magyar közszolgálati tévé művelt. Mentség nincs. A magyarázat pedig sokkal messzebbről indul, mint egy televízió vagy internetes portál működtetőinek lerontott mentális állapota. A rontásból.

Orbán Viktornak, Orbán Viktor pártjának valójában soha nem volt sajtója – mi tudjuk ezt a legjobban. Hiszen épeszű ember aligha akar a mocsokkal házalni, azzal, hogy lám, de jó, hogy lopnak, lám, de jó, hogy kiárulják a hazát, de jó, hogy stadionokat építenek, de jó, hogy marólúggal vetik magukat a kapcsolatból menekülő nő után. Orbán Viktor, illetve Orbán Viktor pártja viszont nagyon szeretett volna magának sajtót, mert a sajtóban látta a legfőbb ellenségét, pontosabban a nyilvánosságban, aminek pusztán eszköze a sajtó. A nyilvánosságot akarták megvezetni eleve. Azt akarták, hogy ne derüljenek ki a disznóságaik, vagy ha kiderülnek, váljanak is menten hőstettekké – látott már ilyet ez az ország, nem is olyan fene rég, emlékszünk jól rá. Ezért is volt nyilvánvaló, hogy ilyesmire semmiféle létező sajtó nem kapható. Ha nem, hát nem, majd csinálunk.

Orbán Viktornak és Orbán Viktor pártjának tehát a fent leírt hitükből fakadóan csinálniuk kellett egy saját sajtót, ami mindezt elvégzi. Elvették hát a magyar emberek pénzét, és csináltak belőle számos egyéb mellett sajtót is, vagy valami arra a megszólalásig emlékeztető fertelmet. Pont olyan sajtót csináltak, mint amilyen országot, pont olyat, mint amilyenek ők maguk is. S most itt fekszünk együtt, azt sem tudjuk, hogy ami az ingünkön becsorog, az szar-e vagy sár, s hallgatjuk a jó keresztény, nagycsaládos orvost, aki elkábította a szeretőjét, s marólúgot öntött a csupasz ölébe, hallgatjuk, amint azt mondja a pénzünkön csinált tévéjükben, hogy ártatlan vagyok, ártatlan vagyok, ártatlan vagyok. Mikor tűnik már fel, hogy nem is csak ő mondja ezt?

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.