Vélemény

Ha most a szokásokhoz híven azzal kellene kezdenem, hogy az „előző rész tartalmából”, fölötte nagy zavarban lennék, mivel legföljebb pár fröccsnyi töredékre emlékszem a tegnapból, amikor is megérkeztünk Dunaalmásra, hogy lerójuk tiszteletünket Petri György és múzsája, Nagy Maya sírjánál.

Ha bármilyen atrocitás történik a menekültek és a magyar állam vagy a magyar lakosság között, abban Orbán Viktor személyes felelőssége megkerülhetetlen lesz.

Lázár János „körkörös védelmet” lát szükségesnek Magyarország számára: ez a legjobb út afelé, hogy a viszonyok tényleg elmérgesedjenek.

A fővárosi önkormányzat támogatja a 2024-es budapesti nyári olimpiai és paralimpiai játékok pályázatát. Az ötletre az MSZP és a Jobbik is rábólintott. Utoljára 2001–2002-ben rántotta magával így a közéletet az olimpiai hülyeségspirál, akkor A szerk. ezt írta róla.

A bulvársajtó, majd nyomában a tulajdonos fővárost képviselő főpolgármester súlyosan felzúdult, amikor kiderült, hogy a BKK vezetése nem a cég saját tárgyalójában, hanem a Börzsönyben (!), egy wellnesshotelben (!!), összesen vagy 400 ezer forintért (!!!) dolgozott egy hétvégén át. Az adófizetők pénzén! Remegett a felháborodott tarlósi hang, gurultak (vagy majdnem) a felelőtlen fejek.

A véletlen úgy hozta, hogy egyszerre vettem kézbe két, magyarul nemrég megjelent, provokatív közgazdasági könyvet. Thomas Piketty A tőke a 21. században címmel most már magyarul is olvasható műve napjaink egyik legfontosabb kérdését, a társadalmi egyenlőtlenségek tendenciáit és okait vizsgálja, mennyiségében és minőségében is minden eddigit felülmúló adat feldolgozásával, mégis olvasmányos stílusban. A 700 oldalas könyv állításait 110 grafikon és táblázat illusztrálja, de aki mélyebbre kíván ásni, annak a szerző az összes forrást elérhetővé teszi az interneten.

A múlt év végén nyilvánossá tett felsőoktatási stratégiában olvasható a javaslat, miszerint be kell vezetni „az oktatók teljesítményközpontú előmeneteli rendszerét”, és ezzel összefüggésben „mérni kell az oktatói teljesítményt”. E megfogalmazás azt sugallja, hogy az előmeneteli rendszer jelenleg nem teljesítményközpontú, ezért szükséges a minőségi szabályzók bevezetése.

Több mint 25 évvel ezelőtt első könyvem, az Észjárások első kiadásában írásba adtam életem egyik legnagyobb tévedését, miszerint a mesterséges intelligencia (MI), a számítógép sohasem fogja legyőzni az embert sakkban.

Kövér László házelnök hétfőn kora este hivatalos dél-amerikai látogatásra utazott, de előtte jó sok mondatot itt hagyott nekünk.

Harc van megint, beleállás. Nem is akármilyen harc, kétfrontos, olyan igazán magyar: két pogány közt egy hazáért omlik ki. Nyugatról az EU, délről, keletről a bevándorlók szorongatják várunkat, de mi álljuk a sarat. Brüsszelnek megmondjuk, hogy legyen eztán, a betolakodókat meg hazavágjuk. Mert ez a legfontosabb dolgunk.

A holokauszt nem egy a tömeggyilkosságok történetében; egyedisége nem a zsidóságot változtatta meg, hanem az európai kultúra viszonyát önmagához.

Már rég nem történetünk két főszereplőjéről van szó. Mert holnaptól jöhet az utálatos kisdiákon bosszút álló tanító, az utasait megregulázó villamosvezető, az ellenlábasát gyomirtóval mérgező politikus. Vagy már itt is vannak. A fenyegetésbe fulladt darab fordítójának írása.

Ami ma Magyarországon zajlik, az az unió keretein belül megfogant minden aljasság és embertelenség prototípusa.

Amikor Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete 2013 júliusában elhagyta Magyarországot, mindenki megkönnyebbült. Viszonya a kormányzattal erősen megromlott azt követően, hogy óvatosan, de hangot mert adni a washingtoni bírálatoknak az Orbán-rezsim sorozatos túlkapásai miatt.