A szerk.

Nem csak a pénzünket, a becsületünket is

A szerk.

Harc van megint, beleállás. Nem is akármilyen harc, kétfrontos, olyan igazán magyar: két pogány közt egy hazáért omlik ki. Nyugatról az EU, délről, keletről a bevándorlók szorongatják várunkat, de mi álljuk a sarat. Brüsszelnek megmondjuk, hogy legyen eztán, a betolakodókat meg hazavágjuk. Mert ez a legfontosabb dolgunk.

„Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!”

Ismételjük meg még egyszer, történelmet olvashatunk ki onnan, ahol elsőre csak a rosszindulat, a gonoszság tűnik fel. „Azt akarjuk, ne jöjjenek többen. Akik itt vannak, menjenek haza!” Volt debreceni beszéde Kossuthnak, Bethlennek, ezek a mondatok most Orbán Viktor debreceni beszédéből vétettek: Magyarország újfent egy mélységesen sötét életszakaszát éli, polgárainak gonoszságát igyekszik épp egyszemélyű vezetője felkorbácsolni. Kizárólag azért, hogy minél tovább hatalomban maradhasson, illetve azért, hogy minél kevesebb szó essék egyéb témákról, kivált nem a mondott vezető viselt dolgairól, az illiberális államról, a hamis törvényekről, a vejemuram által bevilágított városokról, a milliárdosok milliárdosává hizlalt gázszerelőről, a semmiből médiabirodalmat gründoló magánszemélyekről, a budi mellé fölhúzott stadionról. Nem, ne róluk beszéljünk, törüljük bele inkább a sáros lábunkat a menekülőkbe, rugózzunk a halálbüntetésen itthon és Európában. Beszéljünk összevissza, mert azt nyilván következmények nélkül lehet. Hiszen tudván tudja mindenki, hogy a halálbüntetést nem lehet bevezetni, se ma, sem holnap, még akkor sem, ha Orbán Viktor rongyosra beszéli a száját Strasbourgban, hisz Európát talán mégis csak nehezebb hülyére venni, mint azt az egyre csekélyebb számú magyar szavazót.

Azt viszont már valamivel kevesebben tudják, hogy a debreceni menekülttábort sem lehet csak úgy, Orbán Viktor füttyentésére becsukni. A menekültpolitikában Magyarországnak épp olyan kötelezettségei vannak, mint az igazságszolgáltatás terén. Tavaly például másfél millió eurót vettünk fel az uniótól, korrigálandó valamiből elégtelen befogadókapacitásunkat. A debreceni tábor nyolcszáz-egynéhány ember befogadására alkalmas, pillanatnyilag több mint ezeregyszázan lakják, ez Magyarország legnagyobb nyitott befogadóállomása. Mindeközben Szíriából, Afganisztánból, Irakból 14 ezer menekülő érkezett az elmúlt időszakban az országba – emberek, akik az életü­kért futnak, csupa olyan háború elől, amelyben jó esélyekkel aligha tudnák megvédeni magukat, családjukat. S természetesen itt kellene következnie az 1956-ról szóló mondatnak, hogy a világ, akit épp most akarunk móresre tanítani a tárgyban, mily tárt karokkal fogadta menekülő forradalmárainkat. 1956, amivel Orbán és pártja a megfelelő időpontokban öblögetni szokta a száját. De szó sincs 1956-ról, inkább idézzük újra Orbánt Debrecenből, szerinte ugyanis nem menekülttábor az, hanem bevándorlótábor, hát hisz a mi szívünkben mindig van irgalom, s a menekülőket befogadjuk. Tehát akit ki akarunk vágni innen a francba, az bevándorló, akit be akarunk fogadni (senkit), az menekült. Na, ki mondja meg, hogy ki a bevándorló és ki a menekült?

Nem lehet következmények nélkül beszélni. Aki így hiszi, idióta. Aki tudja, hogy nem lehet, mégis uszít, az gonosz. S ki fogja megadni mindennek a hamis beszédnek az árát? Első körben nyilvánvalóan a szerencsétlen menekültek, mert az valószínűtlen, hogy holnaptól akasztanának Magyarországon, ha a vezér éppen arról delirált. Ugyan az is kellő bizonyossággal kizárható, hogy egy korteskörút nagyotmondási kényszerének hatására holnapra tényleg bezárnák a tábort, s tényleg hazazavarnának mindenkit. De a mag elvétetett. Orbán Viktor a hozzá még vakon, illetve vakságból hű néptömegeknek azt üzente debreceni kirohanásával, hogy üsd a bevándorlót, ahol éred. Jaj, a menekültet azt még véletlenül se, de azt majd én megmondom, hogy ki a menekült. S ha jön szembe egy gyanúsan sötét bőrű, megélhetési alak, okkal merül fel a kérdés, erre vajon mondta-e az Orbán, hogy az irgalmasságunk védelme alatt áll, vagy nem mondott semmit? Ki hallotta? Ha te sem, ő sem, akkor kapára, kaszára, meg se álljon hazáig a gané, vagy intézzük el itt helyben.

De ez csak az első kör, mert ha lehet ennél is jobban megadni az árát e gyalázatnak, azt természetesen mi magunk fogjuk. Nincs is ennél biztosabb dolog a világon. Hisz míg azzal vagyunk elfoglalva, hogy kergessük a betolakodókat, félrecsapjuk a segítségkérők kezét, addig mások zavartalanul lopják ki a szemünket. Így hamarosan oda lesz mindenünk, a pénzünk, s ami nagyobb baj, a becsületünk is.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.

Lélekvesztőtől a tengerjáróig

Betegség miatt visszavonul a minisztériumi munkától Farkas Sándor, aki a dolgozók által is megbecsült téeszelnökből lett fideszes politikus. Már miniszter­helyettes volt, amikor egyetlen civil munkahelye, ahol 47 év alatt gyakornokból tulajdonos lett, Mészáros Lőrincé lett.