Vélemény

Küszöbön áll a BKV elavult buszparkjának megújítása. Érthető, hogy a Magyar Buszgyártók Szövetségének elnöke a szervezetbe tömörült buszgyártók érdekeinek képviseletében azt szeretné, ha a várható nagy megrendeléseket magyar termelők elégíthetnék ki. Érvelése annyira jellemző a hasonló helyzetben véleményt nyilvánító termelők álláspontjára, hogy érdemes szó szerint idézni: "A magyar gyártású autóbuszokban a magyar hozzáadott értékhányad mindenképpen meghaladja a 40-50 százalékot, sőt, az alacsony padlós városi autóbuszok esetében elérheti a 75-80 százalékot is. Nemzetgazdasági szempontból egy magyar gyártású autóbusz akár 40 százalékkal magasabb beszerzési áron is kedvezőbb, mint egy külföldről beszerzett autóbusz, ha beleszámítjuk a megtartott és a pluszban létrehozott munkahelyeket, a beszállítókat is."

Magyar Narancs, 2009. szeptember 24. T.

A melegek emancipációs kampányainak hatására a szélsőjobb elővette az Antimodernista esküt (részletesen lásd lejjebb), melyet a katolikus egyház tett közzé 1910-ben. Ez a darwinizmust támadó kreacionistáknál is zsinórmérték. A szöveg mindkét helyen azért fontos, mert közvetve szentesíti az általuk normálisnak tartott, valójában komplexusokkal, elfojtásokkal és hazugságokkal terhelt szexualitás gyakorlatát. Ezt különösen fontos kiemelni akkor, amikor a politikusok és civil szervezetek nyilatkozataiban is "nem normálisként" állítják szembe a homoszexualitást a "normálissal", mintha minden homoszexuális kapcsolat abnormális lefolyású lenne, szemben a heteroszexualitás gyakorlatával, mely szerintük önmagában garantálja a normalitást. (Nem garantálja. A világ tele van neurotikus - kielégületlen, intimitást átélni képtelen, éretlen, a kölcsönösséget hírből sem ismerő, pedofil, erőszakot élvező -, tehát abnormálisan vagy legalábbis nem egészen normálisan működő heterókkal. 'k mind a heteroszexuális családjukban szerezték be az ezekhez vezető érzelmi sérüléseiket, s nem az egyszeri, többnyire csak hírből hallott melegfelvonulástól, ahogyan azt egy pedagógusszervezet vizionálta, feltételezve, hogy egyetlen ilyen hatás erősebb a gyerekeket érő, mindennapos családi hatásoknál.)

Égbekiáltó felelőtlenség, vagy az egyetlen mód, hogy elkerüljük az agresszív szülészek és kórházak brutalitását? Szép, alternatív módszer arra, hogy a család új tagja mihamarabb beilleszkedjen, vagy kockázatos, sem lelki, sem szociális előnyt nem nyújtó kaland? Az otthon szülés fanatikus pártolóit nyilván sehogy sem tudnám meggyőzni, de remélem, a vacillálóknak segíthetek némi többletinformációval a mérlegelésben.

Tavaly tavasszal jócskán felborzolta a kedélyeket az órán tehetetlenkedő tanárról és az őt provokáló diákról szóló videó. A felvétel nyomán a közoktatás (legalábbis az iskolai agresszió) problémája hónapokon át forgott a közbeszédben, sőt azonnali megszólalásra késztette a közoktatás-irányítást is. Ám a társadalmi és médiafelzúdulás hatására életre hívott Az Iskola Biztonságáért Bizottság állásfoglalása annyira általánosra sikerült, hogy a megvalósítása nem számon kérhető. A testület csak elismételte az oktatási kormányzat kedvenc alapvetéseit - komprehenzív iskola, személyközpontú megközelítés, kulcskompetenciák fejlesztése -, és olyan általános irányelveket fogalmazott meg, mint a pedagógia tartalmi és módszertani megújítása, a sport- és művészeti nevelés fontossága.

Kedves Magyar Narancs! "Tendenciózusan elfogult" cikknek minősítette a Magyar Narancs hasábjain - három kolumnán belül többször is - Ballai József a HVG 2009. szeptember 5-ei számában megjelent írást a kecskeméti Mercedes-beruházáshoz kapcsolódó földvásárlásokról, amelyeket ő maga "tankönyvbe illő mesés tranzakciónak" lát.

Magyar Narancs, 2009. október 8. Kedves Narancs! Kovács Bálint velem készített interjújába sajnálatos hiba csúszott.

A közkeletű napi bölcsesség szerint az ország lélekben és testben már a következő kormányra készül, kíváncsian fürkészi a jövőt, mi lesz, hogy lesz, miért lesz, ha már nem ez lesz, ami eddig volt (és még van is egy kicsit). Hány százaléka lesz az ezután lesznek, 50 meg egy kicsi, vagy 66 meg egy kicsi? Netán 50 mínusz egy kicsi - na, akkor mi lesz?

Már a megismételt írországi népszavazást kiváró lengyel elnök, Lech Kaczynski is aláírta a Lisszaboni Szerződést, az Európai Unió jövőjét előirányozó dokumentumot, így csak egy vidéki legény van talpon, a cseh elnök, Václav Klaus. Neki még van egy feltétele. Hogy tudniillik mentsék fel Csehországot az európai emberi jogi charta hatálya alól; magyarul, ismerje el Európa visszamenőleges és jövőbe mutató hatállyal a Benes-dekrétumokat. Mindeme kivételezés azért elengedhetetlenül szükséges, mert különben a II. világháború után Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelnék az elkobzott vagyonukat.

Belecsapott a lecsóba a napokban tett bejelentésével Simor András, amikor váratlanul előrukkolt a lakosság banki hitelfelvételeit korlátozó javaslatával. A jegybank arra próbálja rávenni a törvényalkotókat, hogy jogi úton szabjanak gátat a háztartások túlzott eladósodásának, amely, miként a jelen válságban kiderült, rendszerkockázattá vált. Vagyis, vélik az MNB szakemberei, a bankok és ügyfeleik közötti üzleti kapcsolat immár nem tekinthető a két fél magánügyének, mint (nagyjából) eddig, hanem olyan közügy, amelyet a törvény erejével kell kordában tartani. Nem saját magunkat védené meg saját magunktól a monetáris hatóság, amint néhányan a javaslatot interpretálták, hanem a társadalmat az egyének felelőtlen döntéseitől.

Maradjunk még egy kicsit Karinthy társaságában! Szenvedélyes játékos volt, utolérhetetlen rébuszok kiötlésében, rejtvényfejtésben, kitalálósdiban. Különösen szerette a "kicsi a világ" játékot. Ennek lényege, hogy a játékosnak egy öt láncszemnél nem hosszabb ismeretségi láncolattal össze kell kötnie magát egy híres emberrel (ez a feladvány). Például legyek én a játékos, a feladvány pedig legyen maga Karinthy Frigyes. Túl könnyű: ismertem Karinthy Ferencet, aki - fia lévén - közeli ismeretségben volt az íróval, azaz elég volt egyetlen láncszem.

Magyar Narancs, 2009. szeptember 17. Kedves Narancs, de leginkább Szabó M.

Irigység, rosszindulat és közönséges butaság sugallhatta a kecskeméti Mercedes-beruházásról megjelent azon cikkeket, amelyek a telekvásárlás állítólagos anomáliáit ecsetelik. Pedig valójában tankönyvbe illő mesés tranzakció történt, mellyel mindenki elképesztően jól járt. Természetesen - és megérdemelten - az is, aki a legtöbbet kockáztatta. De hát ez a piacgazdaság lényege.

"Aki tényleg kicseszett a melegekkel" - áll a Reakció blogjának címlapján három órával a szeptember 5-i Budapest Pride felvonulás után. A jobboldali portál természetesen Gyurcsány Ferencet - és körét - veszi célba, hiszen "ha volt valaki, aki az elmúlt években igazán ártott az ügyüknek, az a volt miniszterelnök". Emlékeim szerint azonban Gyurcsány vezette azt a kormányt, amely benyújtotta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló indítványt. Július 1-jével hatályba is lépett, s az "érintettek" úgy élték meg, mint ahogy a Reakció a kormányváltást fogja. Zavarba ejtő, hogy még mindig lehet Gyurcsány fellépésein rugózni, mintha ez lenne a legfontosabb médiaesemény egy melegfelvonulás alkalmával.