"Olvasói levelek" - Átellenben

  • .
  • 2009. október 8.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. szeptember 17. Kedves Narancs, de leginkább Szabó M.
István,

a cikkben a Corvinus Egyetem Vezetésszervezési Tanszékének vezetőjeként, illetve az IFUA alapítójaként egy Novák Miklós nevű ember szerepel. A helyzet az, hogy őt valójában Dobák Miklósnak hívják. Ez bántó félreírás, amiatt meg különösen, hogy amúgy a cikk informatív és jól megírt. (Legalább ti használjátok a Google-t, ha már oly kevesen teszik ebben az országban.)

Üdvözlettel,

Barta Márton

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.