Vélemény

A kultúrharc sokadik nyarán a napi hírek között tallózva olykor úgy érzem magam, mint Mindszenty bíboros az amerikai követségen: felmértem, hogy pillanatnyilag nem tudok kijutni, így hosszabb tartózkodásra rendezkedem be.

A Mi Hazánk Mozgalmat hivatalosan a Jobbik felpuhulása ellenében hozták létre a 2018-as választások után, de már a „zászlóbontás” után nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanazt a nótát fújják, mint a Fidesz, csak bohócruhában.

Az augusztus 9-i, pofátlanul elcsalt belarusz elnökválasztás óta folyamatosak a tüntetések Minszkben és szerte az országban, a legkisebb faluig.

Elhallgatott hát Hodász atya is, legalábbis az Instán meg a YouTube-on.

A szeptember közeledtével egyre inkább élesedett a kérdés világszerte: vajon hogyan indul vagy folytatódik az oktatás? Digitálisan, hagyományosan vagy valamilyen köztes formában? Érvek és ellenérvek sorolhatók mindegyik megoldás mellett a gazdaság, az egészségügy, az oktatás és a jóllét szempontjából.

Ha lesz aztán, akkor mi lesz?

"A pszichológus fő ismerve, hogy empatikus, toleráns, hiteles és nem ítélkezik."

"Szemléletformáló" kampányt indított a kormányközeli Alapjogokért Központ (AK). A kulcsmondat: "Együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét." Nem titkolják: a miniszterelnök "trianoni" beszéde inspirálta őket.

Szomszédok voltunk. Ő a 2.-ben lakott, mi a 10.-ben. Mi 1996 augusztusában költöztünk, ők valamivel később. Az egykori kémelhárító házát vették meg a nyugalmazott igazgatóé mellett. Amúgy az utcának ebben az oldalában lakott – lakik – ügyvéd, vendéglős, építési vállalkozó.

Hosszas előjáték után a kormány végre kinevezte komisszárját a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Pont azt a figurát, akire mindenki számított. Az átvétel, amiről mindenki tudta, hogy be fog következni, talán a hosszas felvezetés utáni rapid volta, talán a könyörtelensége miatt mindenkinél kicsapta a biztosítékot. Igen, mindenkinél, akárhogyan is határozza meg magát az SZFE-hez vagy a kormányhoz képest.

Az első és már önmagában is mérhetetlenül szomorú analógia Szvetlana Tyihanovszkaja, a hétvégi választáson minden bizonnyal nyertes belarusz elnökjelölt Litvániába menekülése és Nagy Imre jugoszláviai nagykövetségre menekülése között kínálkozik, különösen, hogy miként Nagy Imre, úgy Tyihanovszkaja legközelebbi munkatársai is az emigrációt választották. (Már amelyik nem börtönben ül.) Sőt.

A meg nem nevezett, de könnyen beazonosítható oktató én vagyok.

Maszkban – nemzeti színűben – tanácskozott Orbán Viktor. Az operatív törzs többi tagján is engedelmesen ott a takarás. Eddig ez egyáltalán nem volt egyöntetű, kormányülésen sem készült ilyen kép. Most meg csodák csodája, mindenkin volt. Látta bárki valaha így Pintér Sándort?