Vélemény

A mérkőzés első félidejét lefújta szombat délután a központi játékvezető.

A járvány elleni intézkedések nagyjából negyedik hetét elérve, úgy tűnik, hogy a legtöbb európai nemzet a következő trilemmát látja maga előtt.

Legyen vége már! (Babits: Húsvét előtt)

Sokat beszélünk arról, milyen jogokat kapott (adott magának) a miniszterelnök, de keveset arról, hogy mit várhatunk el tőle. Mi a dolga a válságmenedzsernek?

Orbán Viktor a járvány elleni védekezés európai főalakja. Legalábbis ami a felhatalmazását illeti; tényleg senki nincs a kontinensen, aki az övéhez hasonló, korlátlan időre szóló jogosítvánnyal rendelkezne. És nem csak Európában, szerte a világon sincsen ilyen, leszámítva néhány gézengúz banánköztársaságot, egzotikus törzset vagy pár közép-ázsiai diktatúrát, ahol viszont magát a koronavírust is betiltották, így harcolni sem kell ellene.

Egy múlt heti törvényjavaslat a kulturális dolgozók (például a könyvtárosok, levéltárosok, múzeumi alkalmazottak – nagyjából 20 ezer ember) közalkalmazotti státusát munkaviszonnyá alakítaná november 1-jétől. A NER megszokott eljárásrendje szerint az ágazati szakszervezetnek az ünnepi hétvégét biztosították a 28 oldalas törvénymódosítás-tervezet véleményezésére – a felháborodásuk teljességgel jogos, ahogyan az a követelésük is, hogy ez a módosító javaslat csak a járvány lecsengését követő alapos társadalmi vita után kerülhessen az Országgyűlés elé.

Nem csak a tőzsdén érvényes az a szabály, hogy akkor kell vásárolni, ha alacsonyak az árak. A politikában is.

Ha valamiben egyetért orvos és beteg, hívő és baloldali humanista, egy sor költő és politikus, az az, amit Andrew Cuomo, New York kormányzója és a járvány elleni harc egyik amerikai vezére a minap így fogalmazott meg: „Hamis a dilemma a népegészség és a gazdaság újraindítása között – senki se fog a kettő közt választani, de ha választani kell, én az egészséget választom. Az emberi életre nem lehet árcédulát ragasztani.”

Ha ez egy egotrip, akkor most magamról is szeretnék beszélni, de persze arról a káoszról is, ami miatt nem tudtam elhagyni Japánt a múlt héten. Harminchárom éves voltam, amikor idejöttem, azaz itt töltöttem az életem felét. Épp ma van az évfordulóm: április 6.

Még a kormánytól idegenkedő politikai közegekben is szokatlan virulenciát mutatott az elmúlt hetekben az az elmélet és magyarázat, miszerint a teljhatalomtörvény sürgősségi tárgyalásakor Orbán Viktor úgymond zseniálisan csapdába csalta az ellenzéket.