Vélemény

(Holtverseny)

Közvetlenül a választás után néhány óráig – talán egy teljes napig is! – úgy tűnt, mintha a Fidesz élő szervezet volna. Posztjukat vesztett települési polgármesterek és képviselők fakadtak ki, és nem is nagyon leplezték, hogy kit, kiket tartanak felelősnek a bukásukért.

Azt, hogy miért támadta meg Törökország a szíriai kurdokat, tényleg csak szántszándékkal lehet nem érteni. Rövid magyarázatunkat az A1-es mezőről kezdjük.

Előző cikkemet (Pokolra kell menni? Magyar Narancs, 2019. szeptember 26.) a következő állítással zártam: bár a mi világunkban morálisan nem tartható az, hogy válogassunk a menekültek között, és csak azokat engedjük be, akik az üldöztetés elől menekülnek, ebből nem következik, hogy semmilyen, morális értelemben elfogadható alapon nem korlátozhatjuk a bevándorlást.

Az ellenzéki szövetség vasárnap Budapesten, tíz megyei jogú nagyvárosban és az előzetesen vártnál jóval több 10 ezer lakos feletti településen aratott egyértelmű győzelmet. (Ehhez hasonló sikersorozat figyelhető meg a főváros agglomerációjában, például Érd, Budakalász, Pomáz, Szentendre, Vác is kormánypártiból vált ellenzéki vezetésű településsé.)

Az Uruguay elleni vereség margójára.

Karóba nem húznak ma már

Vári György irodalomtörténész, volt képviselőjelölt, újságíró és lapunk egykori munkatársa a múlt héten Facebook-oldalán tette közzé, hogy tizenöt évvel ezelőtt középiskolai tanárként visszaélt hatalmi helyzetével és diáklányokkal érzelmileg és szexuálisan kihasználó, bántalmazó viszonyt folytatott, amelyért vállalja a felelősséget és bocsánatot kér.

Az éles hangnem alapján azt hihetnénk, Matolcsy György és Varga Mihály nyilvános vitája pusztán személyes konfliktus, amely mögött hatalmi harc áll, megspékelve a habitusbeli különbségekkel.

Ebben a szép és modern, minden igényt kielégítő intézményben, ahonnan egy kisimított sajtpapíron tudósításomat adom, egyenként rajzolva meg a betűket, mint elsőben, szépen dolgozz, ne pacázz, fiam, meghalni és meggyógyulni egyaránt öröm lehet. Adnak enni, törődnek veled, béke van és nyugalom: egész ritkán töri meg a csendet jajkiáltás, halálhörgés, siralom. Néha kitolnak egy lepedővel letakart testet zörgő kerekű ágyakon, de erre sem kapja fel a fejét senki – ágyszomszédja le sem teszi az újságot a kezéből, odapillant, azt mondja, hümm, megnyalja az ujját, lapoz.

Az angol alkotmányos működés elég archaikusnak tűnik ahhoz, hogy sokan egy kosztümös kalandfilm komolyságát tulajdonítsák neki. És mégis, az, ami Albionban történt a minap, reményekre indíthatja az illiberális politikai ügymenet képmutató mindennapjaitól megfáradt olvasót. Az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága ugyanis megállapította, hogy az újdonsült konzervatív miniszterelnök, Bo­ris Johnson jogellenesen tanácsolta a királynőnek a parlament felfüggesztését (prorogation) mintegy öt hétre.

Jelen vezércikkünk két részből áll, az elsőben Trócsányi László kiszekírozásáról fogunk lamentálni.