Pártértelmiségiek egy konferencián arról értekeztek, hogy az ellenzék október 13-án igen hatékonynak bizonyult összefogásával a centrális erőtérnek egyelőre vége, s ha eddig 40 százaléknyi szavazat is elég volt a kényelmes győzelemhez, ezentúl 51 százalék kell. (Arról mondjuk nem sok szó esett, hogy a „centrális erőtér” törvényi feltételeit hogyan teremtette meg a Fidesz a választási esélyegyenlőség nyílt, arcátlan semmibevételével.) A Fidesznek meg kell tanulnia együtt élni az új helyzettel, mert megeshet, hogy a sokszínű ellenzéki szövetség a 2022-es országgyűlési választásokra is együtt fog kiállni.
A párt életében ez a néhány óra azokhoz a józan, felszabadult percekhez hasonlítható, amelyeket az ellenzéki Márki-Zay Péter tavaly februári hódmezővásárhelyi győzelmekor élhetett meg a fideszes szubkultúra. Akkor Bencsik András így sopánkodott a tévéjükben: „Azt hiszem, abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást, például Stop Soros, meg egyebek. Ezek jópofák, de a magyar társadalom ennél intelligensebb.” Bayer Zsolt pedig egyetértőn bólogatott. Vagy amikor a 2006-os vereség és Orbán Viktor nyilvános kampány-vesszőfutása után néhány hétig azon ment a vita a jobboldalon, hogy Orbán vezetésével nyerhető-e egyáltalán még választás – és a válasz bőven Őszöd után is az volt, hogy nem. (Legalábbis Schmidt Mária így vélte – igaz, azóta úgy megbánta ezt, mint a göbe, amelyik huszonötöt kölkedzett.)
Ám ahogyan 2006-ban Orbán magához térése után a pártsajtó pillanatok alatt méretre vágta azokat, akik merték akár csak meghallani is a gondolatfutamokat az Orbán nélküli Fideszről, vagy ahogyan másfél éve Bencsikék táviratilag gyógyultak ki bohóságukból, úgy most sem forrhatott sokáig a párt belső közvéleménye. Kisvártatva központi e-mail igazított el mindenkit, hogy mit kell gondolni október 13-ról.
Ez van tehát: a Fideszben olykor adódik néhány szabadabb pillanat, amikor elcsodálkoznak: nézz oda, mi minden zajlik Magyarországon! Csak hát rendszeres használat híján az agy berozsdásodik. Ezt mutatja a Borkai-ügy kezelése (immár egyöntetűen ezt tartják a vereség legfőbb okának a Párt berkeiben), ami az iskolapéldája annak a zavarodottságnak, mely kizárólag az ilyesfajta, végletekig centralizált szervezeteket jellemzi. Ne feledjük, a tanácstalanság egyetlen oka az volt, hogy a gazda éppen nem tudta fölvenni a telefonját, és ezért mindenki lefagyott – mert mi lesz vele, ha netán rosszat gondol a hajós orgiáról? Ez a beszartság, a cselekvéstől és a felelősségvállalástól való páni félelem bénítja meg az állam működését is – a következményeit látjuk, mindannyian megszenvedjük.
Azóta persze a központi levélből minden fideszes tudja, hogy óriási a diadal, ne csüggedjenek a vesztesek sem, mert továbbra is ők az országépítők. A belső háborgás csendesítése a célja a választási eredmények sorozatos megtámadásának is (nem azoké, amelyeknél csak egy-két szavazat döntött, azoknál logikus újraszámlálást kérni; hanem azoké, ahol több száz vagy ezernél is nagyobb volt a különbség), nemegyszer mondvacsinált okokra hivatkozva.
A berzenkedés, a központi ukáztól eltérő vélemény lefojtása azonban nem csak a tábor hangulatának javítására szolgál. A tábort, amelynek egy a zászlaja, 2002 óta az Orbán Viktorba vetett vakhit tartja össze. Semmi más. Nincs itt semmiféle keresztény, pláne nem polgári gondolat. Csak a vezér követése: ha Orbán oroszellenes, akkor én is az vagyok, ha meg oroszbarát, akkor én is az; és így tovább. A Fidesz-univerzum első számú axiómája az, hogy Orbán Viktor a nemzeti lét esszenciája és ezért legyőzhetetlen; a fideszes önterápia szerint lám, Budapesten is csak a külföldiek szavazatai miatt vesztett. Azt pedig, hogy a fideszes jelölt kikapott azon a két helyen, ahol a kampányból amúgy föltűnően kimaradt Orbán mégis megjelent a választás előtt, jobb agyonhallgatni, idővel senki nem fog emlékezni rá.
A NER addig létezik, amíg kellő számban hisznek Orbán mágikus erejében – ezt a látszatot mindenáron óvni kell. Csakhogy október 13-án, mint a mesében, a kis süvölvény már röhögve elrikkantotta magát: a király meztelen! Ezt a NER-en kívüli Magyarországon egyre többen látják; és előbb-utóbb a NER-en belül is elordítja magát valaki.
