A szerk.

Morális hátrány

A szerk.

Borkai Zsolt kedden bejelentette: kilép a Fideszből, és független polgármesterként fogja vezetni a várost, amelyet „13 éve együtt épít a győriekkel”. Míg egy ilyen bemondás máskor, máshol és más szájából kizárólag a képzelet szüleménye, Borkai esetében nem több szánalmas kutyakomédiánál. Orbánék még azt sem engedték meg, hogy elsőként közölje, amit kitaláltak neki, a nagy bejelentés előtti napon ugyanezt megírta a Magyar Nemzet, elmondta Hollik István a Hír Tv-ben. Sőt azt is megtudhattuk, hogy Borkainak – Orbán távollétében, aki Azerbajdzsánban fotózkodott az éppen háborús bűnök gyanújába keveredő Erdoğannal – Kövér és Kubatov előtt kellett feszengenie a szőnyeg szélén. Mivel a pártsajtó és a kormányszóvivő csak a találkozó megtörténtéről számolt be, azt nem tudhatjuk, hogy Borkaival csak nagy vonalakban közölték-e, hogy mit kell elmondania, vagy a papírt is tőlük kapta, amelyet kedden remegő kézzel szorongatott a győri városházán megtartott ún. sajtótájékoztatóján. Mindennél többet mond, hogy a magánszám 3 perc sem volt és kérdezni sem lehetett. Legfeljebb az figyelemre méltó, hogy Borkainak (vagy a közlemény szerzőjének) még így sikerült két igazán bicskanyitogató állítást belecsempésznie a szövegbe. Az egyik a „botlás”, a másik meg az az eszmefuttatás, miszerint a vele „kapcsolatos történések nem kell, hogy morális hátrányt okozzanak a Fidesznek”. És ami ebből – szerinte, szerintük – logikusan következik: „független polgármesterként a Fidesz–KDNP-vel együttműködve” fogja tovább vezetni a várost.

Borkai ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy most már nemcsak erkölcsi értelemben egy senki, de polgármesterként is az. Kétség sem férhet hozzá, hogy ezentúl legfeljebb kellemetlen biodíszlet lesz a győri városházán, akinek se szava, se hatalma. Akinek a sorsa a „dolgok állásán” múlik. Elképzelhető, hogy maholnap távozásra kényszerítik, például „megrendült egészségi állapota miatt”, de az is lehet, hogy bilincsben viszik el; netán elsötétített szobában tárolják öt évig, és legfeljebb kisebb-nagyobb ünnepségeken veszik elő, amikor garantáltan nem kerülhet a közelébe olyan győri lakos, akinek a szemébe kellene néznie. Vagy aki egy pornóújságra kérne autogramot.

De az elvakult rajongókon kívül vajon hányan lesznek, akik elhiszik ezt a kapálózást, és akik képesek elfelejteni, hogy a választások előtt a Fidesz prominensei még szigorúan magánügynek minősítették Borkai botrányát? Vagy Dr. Rákosfalvyt, meg azt, hogy volt itt néhány gyanús ügylet is, amelyek a botránnyal együtt kerültek (ismét) felszínre? Mert azt borítékolhatjuk, hogy ha Borkait el is süllyesztik a városháza liftaknájába, az új lemez továbbra is azt zengi, hogy városvezetői teljesítménye és szabadidős tevékenysége között nincs összefüggés. Meg azt, hogy Borkai csak a szabályt erősítő kivétel, és mekkora igazságtalanság már, hogy ezt a többieknek – azaz a feddhetetlen erkölcsű, derék fideszes kádereknek – kellett megszívniuk az önkormányzati választásokon.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.