Vélemény

A szerző kérdéseket tett fel a Lázár János feleségéhez is köthető alapítványról, de válaszokat nem kapott.

Még a svájci–magyar vb-selejtező előtt gondolkodtam valami vicceskedő poszton: vajon a hazai válogatottat adó ősi helvét családok sarjai közül hányan térdelnek le a himnusz hangjaira, tiltakozva az elnyomatásuk ellen? Aztán hagytam a csudába az egészet, ne én dobjam be a témát. Egy hét múlva megtette más.

Megváltoztatta véleményét az LMP, mégis benne vannak a 2018-as parlamenti választásokon esedékes ellenzéki együttműködésben! Konkrétan Gémesi György pártjával, mással sajnos nem, ezért meg azért, leginkább azért, mert nem tetszik a pofája. (E heti találós kérdésünk: izé, hogy is hívják „Gémesi pártját”? Új Kezdet, egyébként.)

Miután a katalán autonóm törvényhozás a múlt pénteken szűk többséggel, és a spanyol egységet támogató képviselők kivonulása után kihirdette a tartomány függetlenné válását, a spanyol szenátus még aznap, a spanyol alkotmány 155. paragrafusára hivatkozva felfüggesztette és központi irányítás alá vonta az autonóm tartomány összes struktúráját, Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök pedig előre hozott regionális választást írt ki december 21-ére.

Megmondjuk, hogyan.

Me too. Az úgy volt, hogy épp disszidálni akartam Párizsba, mert ott jó – mindössze arról feledkeztem meg, hogy utánanézzek, lehet-e kiskorúnak politikai menedéket kérnie és kapnia.

Az, ami Katalóniában történik most, rejtélynek tűnik. Nemzetközi szervezetek és az értékeléseik paraméterei szerint Spanyolország a legmagasabb rendű demokrácia. Katalónia az ország egyik leggazdagabb régiója.

A hétvégén alsóházi választásokat tartottak Csehországban, ahol a tisztelt választók némi leegyszerűsítéssel azt üzenték az elmúlt 27 év politikai berendezkedésének, hogy el lehet húzni végre, ez a jobb-bal, népiesek-szocik felállás nem jött be, nézzünk meg valami mást. Hogy mi ez a más, az a maga teljességében még nem rajzolódott ki, ami viszont látszik belőle, az nagyon hervasztó. Közel annyira, mint a levitézlett erők levitézléshez vezető ügyködése volt.

Nagyjából fél év lehet hátra a következő választásokig, ezt abból is tudhatjuk, hogy Lázár János a múlt héten bejelentette, a kormány novemberben 60 milliárd forintot oszt szét a nyugdíjasoknak. (Ennek két tétele a novemberi nyugdíjkorrekció a prognosztizálható 2,4 százalékos idei infláció miatt, valamint a nyugdíj­prémium „a gazdaság sikeressége” okán; és ezeken felül jár még a karácsony előtti 10 ezer forintos Erzsébet-utalvány is.)

Észrevételek Vona Gábor Spinoza házi fellépése kapcsán.

A Momentum politikájáról és nemrég megjelent programjáról az egyik leggyakrabban feltett kérdés, hogy valóban lehet-e a bal-jobb törésvonalat meghaladva, klasszikus politikai ideológia nélkül politizálni. A Narancs kritikája a programunkról (Teczár Szilárd: Éles részletek, Magyar Narancs, 2017. október 26.) is ezt, illetve az ,,érthető narratíva” hiányát tartja az Indítsuk be Magyarországot! legnagyobb gyengeségének.

„A művészet: önmegváltoztatás” – írja John Cage Üres értelem c. esszéjében. Az önmegváltoztatás kétségkívül művészet, sőt, a legnagyobbak közül való; Cage esetében ez az önalakítást és az alkotást egyaránt felölelte.

A nyár közepén történt, ki emlékszik már rá, amikor Érsek-Obádovics Mercédesz kaposvári színésznő zaklatással vádolta egy Facebook-posztban a színház igazgatóját.

Ha igaz, az Országgyűlés pillanatokon belül elfogadja a felsőoktatási törvény áprilisi módosításának (a lex CEU-nak) azt a módosítását, amelynek értelmében a törvényben szereplő határidőket egy évvel kitolják. Mit jelent ez?