Mindezt a legilletékesebbtől, a „zöld párt” miniszterelnök-jelöltjétől, Szél Bernadett-től tudta meg az ország lakosságának azon része, mely rendszeresen hajlik megnézni Baló György tévéműsorát. Ott pedig legutóbb csudát láthatott a publikum, teljes létszámukban felvonultak ugyanis a magát demokratikusnak valló ellenzék vezetői, egyszersmind miniszterelnök-jelöltjei, Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely. Mielőtt bárki is feltenné a műsor otthonául szolgáló csatorna szállóigévé nemesedett kérdését – na de hová tűnt Damon Hill az MSZP? –, emlékezzünk meg a szemünk láttára kihunyó csillagról: az MSZP pontosan olyan véget ért, mint rendszerváltó társai, az MDF és az SZDSZ, hosszú, folyamatos és tudottan visszafordíthatatlan agónia után még a híveinek is annyira elegük lett belőle, hogy vesztén nem búsul már senki. Szavazóik egy része majd átmegy, vagyis visszatér Gyurcsány Ferenchez – jegyezzük meg, csekélyebb számban, mint azt az érintettek gondolnák –, másik részük megtér a Jobbik kebelére (számos esetben nyilván nem csak pragmatikus megfontolásoktól hajtva), és egy ugyancsak el nem hanyagolható hányaduk egyszerűen felhagy az olyan hiábavaló foglalatoskodásokkal, mint például a négyévenkénti kényszeres szavazgatás. Aki meg marad, arra tán elég lesz, hogy háromszázaléknyi szavazatot kivonjon a rendszer ellenzéki oldaláról, s ilyenformán Orbán Viktort erősítse. Az Új Kezdettel erős szövetségben fellépő LMP ebből bizonnyal nem sokat profitál, meglehet, máshonnan is remélik az erősítés érkezését. Mindennek következményeként Gyurcsány Ferenc akár 11 százalék boldog várományosaként is tekinthet a szép jövő felé, ami az LMP és a jókor érkező erősítése által bezsebelt cirka hetes százalékával, és a Jobbik kettejük összprodukciójához hasonló eredményével ismét csak kihozhat egy egyharmados kisebbséget Orbán Viktorral szemben.
Mindezt úgy, hogy a kimutatások szerint Magyarországon egyre több embernek van tele a puttonya a regnáló kormányzattal, és simán el lehetne zavarni őket első körben legalább a politikai hatalomból 2018-ban. Már ha ez a felsoroltak közül – hozzájuk csapva még a programját épp lapunk bellemében védelmező Momentumot is – bárkinek az érdekében állna. Hogy éppenséggel az országnak az érdekében áll? Költői kérdés. A nagy hármas nagy közös nyilvános szereplése világossá tette, hogy aki legalább az egyeztetett jelöltállításban bízik (Gyurcsány, Karácsony és a tisztelt demokrata illetőségű ellenzéki szavazó), az megcsókolhatja Orbán Viktor seggét, amit ki-ki éppenséggel arról nevezhet el, akit politikai szimpátiái diktálnak (Momentumnak, Lehet Más a Politikának, Új Kezdetnek, Szalámivégnek).
Szegény Momentum persze úgy kerül ide, mint Pilátus a krédóba, ők köszönik, itt sincsenek. Rájuk ne nézzen senki, ők majd 2022-ben jönnek diadalmasan, amikor egy politikai zombisereg (a fentiek „túlélői”) asszisztenciája mellett a szerzésbe s a gazemberségbe még a jelenleginél is sokkal jobban beleőrült veterántól átveszik majd a földig letarolt országot, s válnak valamiféle vadromantikus újjáépítés héroszaivá, mint az egykori fiatalember a húszason a Népszava-kalapáccsal. Ez egy nagyon is valós terv, még ha nem is túl nemes lelkű, és némileg illuzórikus is. Jó lesz majd, meglátjátok, hisz még akkor sem leszünk annyi idősek, mint Orbán volt az első miniszterelnöksége idején, előttünk az élet, zombik kíméljenek. Hogy addigra csak zombi marad, túléltünk már rosszabbat is (párat).
Ezek fényében érthető a Fidesz kristálytisztán artikulált félelme is, ahogy kizárólagosan a Jobbik irányába rebegteti riadt pilláit – persze, a maga szokottan jól nevelt stílusában, ami leginkább az Origo címlapjáról olvasható le. Itt a múlt héten még az ment, hogy Vonáék milyen hévvel keresik a homoszexuális szavazók kitüntető kegyeit: „Pár évvel ezelőtt még börtönbe zárta volna a melegeket a Jobbik”, de már „a meleg támogatókat is szívesen látja”. Ezen a héten meg már az, hogy Magyarország szélsőjobboldali pártja a transzvesztiták voksaiért kuncsorog, és „a pártelnök körül feltünedező transzvesztitákat” emlegeti, arra utalván, hogy nevezett Vona maga is hajlik az ilyesmire. Ez van, a Fidesz, Magyarország élcsapata már csak ilyen, ha kampányol. S mindebből a félelmetes ellenfélségből a Jobbiknak jó esetben úgy 15 százalék sülhet ki 2018-ban.
Magyarországon tehát van valami, amit mindenki tud, szív az ország, szemét a kormány, így kellene megpróbálni elhajtani őket, csak vannak, akiknek derogál ezt meglépni (ti. elosztani legalább azokat a nyomorult egyéni képviselői helyeket), így szépen itt marad Orbán is. Az ország meg annyival lesz beljebb, hogy tudja, kik rántották ki alóla a szőnyeget.
