Vélemény

A magyar gazdaságot ma ugyanazon, a globális kínálatot és keresletet mélybe rántó események sújtják, mint a világ többi országát. Divat azon sápogni, hogy minket mindig jobban ütnek a többieknél, és azon is, hogy az elmúlt évtizedekben folytatott gazdaságpolitikai hibák miatt nagyobb a kitettségünk e turbulenciáknak. Hogy minél nagyobb? Annál, mint amekkora akkor lenne, ha évtizedeken át egészen másfajta gazdaságpolitika lett volna. Ami persze igaz, ám a válság következményei és a lehetséges teendők felől nézve mindez szélsőséges aránytévesztésre utal, és ennyiben túlzott optimizmust sugall.

Magyar Narancs 2009. február 12. Tisztelt szerkesztőség! Mint a Vacka Rádió szerkesztő-rendezője, az alcímre lettem figyelmes ("Ahogy a varrócérna kerüli a gombot").

Magyar Narancs, 2009. február 19. Tisztelt Szerkesztőség! A Reisz András-interjúhoz szeretnék ezúton hozzászólni. Jómagam is kedvelem Reisz Andrást és üde színfoltnak tartom megjelenését a televízió képernyőjén.

Orbán a múlt hétre beharangozott saját országértékelő beszédje elől egészen Varsóig futott, de neki se könnyű. Ha megszólal, pont most, a kormányfő és a Reformszövetség javaslatainak elhangzása után, még mondania kéne valamit. Helyeslem-e, hogy a kormány nem csapja le a 13. havi nyugdíjakat prompt? Helyeslem-e, hogy mégis megvonja, csak nem a mostani, hanem a leendő nyugdíjasoktól? Mit gondolok arról, hogy miként lehetne stabilizálni az árfolyamot? Helyeslem-e, hogy adócsökkentés most nincs, csak adóátrendezés, és helyeslem-e ennek elveit és mértékét? Bármilyen beszédnek, ha mégoly elvontnak is, de reflektálnia kellett volna a kormány által kijelölt irányra, vagy ennek az iránynak a hiányára. Vagy a Reformszövetségnek a kormányénál ambiciózusabb javaslataira. Pont ez az, amit Orbán meg akar most spórolni magának.

Hétfőn hajnalban Tatárszentgyörgyön, a falu szélén felgyújtották egy roma család házát. Az égő házból menekülőkre rálőttek, ketten közülük (apa és fia) életüket vesztették. A rendőrség és a tűzoltóság először balesetként kezelte a történteket, szerintük a vezetékek zárlata (túlforrósodtak és összeégtek) okozta a tüzet, és füstmérgezés a halált. Az első rendőri közlemények (Bencze József országos rendőrfőkapitányé is) azt állították, hogy a kirendelt orvos is füstmérgezést állapított meg. A sértettek és hozzátartozóik észrevételeit, amik ettől eltérő körülményekre hívták fel a hatóság figyelmét, a rendőrség nem vette tudomásul. Egészen addig nem foglalkoztak vele, például a helyszínt sem biztosították, míg az áldozatok hozzátartozói nem hívtak a helyszínre érdekeik védelmében roma politikusokat. Érkezésük után a rendőrség még kitartott egy darabig az első verziója mellett, aztán egyszer csak közölték: régóta tudják, hogy erőszakos cselekmény történt. S bevetették első számú csodafegyverüket: a tízmilliós nyomravezetői díjat.

Különös krimi lenne az olyan, amelyben a detektív maga a gyilkos. Márpedig éppen egy ilyen krimi főszereplőjének érezheti magát az, aki jobb belátása ellenére, tudatosan elkövetett őrültsége vagy ostobasága ügyében nyomoz. Ellentétben a bűnös és a bűnüldöző személyét világosan elkülönítő szokásos történetekkel, itt első ránézésre értelmetlennek tűnik minden vizsgálódás. Furcsán hatna például, ha detektív tettesünk meg akarná állapítani a saját alibijét, kérdvén, "hol voltam tettem elkövetésének idején?".

Vörös szőnyegen ereszkednek alá, ünnepi alkalomhoz ünnepi hely. "Csak legyen hely" - a Koma aggódik, hogy itt van a fél város, mert olvasták a Narancsban Babiczky Tibor írását: "Jelenleg a legjobb hely Budapesten."

A ferencvárosi időközi választáson a sok botrány közepette sem került figyelem egy furcsaságra.

Magyar Narancs, 2009. január 29. Kedves Vágvölgyi úr, nem George McGovern volt Nixon ellenfele, hanem Eugene McCarthy.

Magyar Narancs, 2008. december 18.

Magyar Narancs, 2009. február 12. Kedves MaNcs, kedves Gábor! A csillagok sajátos (bizonyos szempontból nyilván örvendetes) együttállása az, ha mind a lap olvasószerkesztője, mind a főszerkesztője, mind egy cikk írója nagy Braveheart fan, ugyanakkor ez nem kellene hamis információk továbbításában megnyilvánuljon.

Elég félelmetes az Economist hetilap február 7-i számának a borítója: egy görcsbe fagyott kéz emelkedik ki a temető földjéből. Sírkövek is láthatók, az egyiken ez a felirat: "A nagy gazdasági világválság (1929-1933) - nyugodjék békében", a másikon: "Itt nyugszik a protekcionizmus", a harmadikon eminens gazdasági nacionalistáknak (Colbert, Smoot és Howley) a nevei. Pár éve a horror rajongóit vonzó egyik internetes oldalon élénk vita bontakozott ki arról, hogy vajon honnan ered ez a hand shoots out of the ground motívum. Többen tudni vélték, hogy John Dickson Carrnak az 1935-ben írt Három koporsó c. könyvéből. Ebben magyarországi vámpírokkal riogatja egymást egy amúgy józan gondolkodású asztaltársaság, s noha van egy pillanat, amikor egy különös látogatónak köszönhetően szinte mindenki komolyan veszi a rémtörténetet, végül is senki nem hiszi el igazán. Persze aztán jól ráfáznak.

A Gyurcsány-kormány hétfőn részleteiben is vázolt gazdaságmentő csomagjáról a kövekezőket mondhatnánk el. A csomag három részből áll, ezek fej, tor és potroh. A fejben az adó- és járulékrendszer, a torban a szociális és nyugdíjrendszer változásai vannak, a potrohban meg az egyéb intézkedések. A következők szerint. Változnak az szja sávjai és aránya, csökken a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási járulék, emelkedik az áfa. Ezek jó változások, hevenyészett bérszámfejtésünk szerint oly módon mérséklik a munkaterheket, hogy az átlagbér körüli béreket nagyjából úgy hagyják, az azon felülieket jutalmazzák.