Vélemény

Szerkesztőségünk a legmesszebbmenőkig támogatja kormányunk harcát a korrupció visszaszorításáért. Szívünk minden dobbanásával kívánjuk a képviselői javadalmazások jelentős növelését, és igen, szigorítsák meg az összeférhetetlenségi szabályokat! Adjanak továbbá sok pénzt a pártoknak, szerintünk megéri - de aztán ha egy párt vagy egy hivatal, vagy egy hivatali személy suba alatt pénzeszközt fogad el, jaj legyen neki! Ne kapjon suba alatt pénzeszközt senki közhivatalnok!

A Magyar Narancs szeptember 27-i számában Nádasdy Ádám válaszolt Salamon János két héttel korábban megjelent cikkére (A nyelvromlás virágai: Modern Talking Back), s válaszában azt írta: elsősorban azért ragadott tollat, mert "a szerző több szokatlan megállapítást tett a nyelvészetről és annak feladatáról". Salamon azonban nem csupán a nyelvészetről és annak feladatáról tett szokatlan megállapításokat, hanem a filozófiáról és annak feladatáról is - sőt viszontválaszának (Az Értől az Érig: Válasz Nádasdy Ádámnak, Magyar Narancs, október 11.) megjelenése óta a szokatlan megállapítások száma csak nőtt. Elérkezett hát az idő, hogy alaposabban is szemügyre vegyük, milyen filozófiai gondolatmenetekkel igyekszik Salamon alátámasztani a "nyelvromlásról" szóló nézeteit, valamint hogy mindennek mi köze van a filozófiához és a nyelvtudományhoz.

Amikor a közelmúltban a káprázatos tehetségű Szávay Ágnes, a magyar tenisz új csillaga a US Openen letette a névjegyét, a Hócipő címlapján az ő, valamint Talmácsi Gábor és Lékó Péter fotója mellett az a cím virított: "Végre igazi sztárok". Belül a szerkesztő el is magyarázta, hogy a tévé végképp rendet vágott, mi a magunk sikersportágaival mehetünk a búsba, a kutyát sem érdeklik.

Kertek alatt (depresszív gyakorlat) szorongásaira csakis az állatkertben lelt írt "ha már mindenáron kert, akkor sírkert legyen" (Bán Zoltán András) mindegy nekünk sörkert vagy sírkert (K. Dezső)

Rokonok K.-nak a világon mindenütt éltek rokonai, csak éppen Magyarországon nem. Unokatestvérei 1956-ban kimentek Amerikába, Kanadába, utóbb az édesanyja is kivándorolt, feleségétől elvált, gyerekeik nem voltak. Mint egy múzeumőr járt fel-alá a rámaradt, könyvekkel és képekkel teli, tágas lakásban.

A Heti Világgazdaság múlt heti számában Rozsdaövezet címmel jelent meg cikk Veres János jelenlegi pénzügyminiszter egykori cégének viselt dolgairól. A szerző, Sághy Erna bírósági dokumentumok bemutatásával tár föl egy végtelenül mocskos históriát, melyben pár gátlástalan tróger színesfém-kereskedelemmel, hamis számlák alapján való áfa-visszaigényléssel és hátrányos helyzetükben ügyeskedni próbáló romák bűnbakká formálásával múlatta az idejét. A dolog vége az lett, hogy az utóbbiak közül - akik vélhetően épp annyit kerestek a hamis számlák kibocsátásával, hogy ne haljon a családjuk éhen - nyolcat lecsuktak. Megtalálták Kaya Ibrahimot, mindjárt nyolcat is. És le is ültették őket.

Lapzártánkkor ötven körül járt a népszavazási kérdések száma. Ali babát és negyven kérdését ma délutánra várjuk, Hófehérke már a múlt héten elsőbbségivel feladta hét pajtását. És képzeljük el a jelenetet, amikor a szavazófülkében magunk elé húzzuk a Háború és béke első kötetét, és laponként ikszelünk. Kutuzov költségtérítését bruttósítsák, ez jó, mégiscsak visszás volt, amikor az agg tábornoknak kamu zabszámlákkal kellett bűvészkednie a borogyinói csata után, hogy valami maradjon is a zsebében. De Bolkonszkij herceg ma is élne, ha Gyurcsány nem veri szét az egészségügyet, a válaszom tehát: nem. Napóleon, takarodj!

Az Esquire magazin 2000-ben tréfás összeállítást közölt a farmernadrág történetéről. A farmerkronológiában a hatvanas évek elejéről így írt a magazin: "A kommunista Oroszországba látogató turisták a feketepiacon adják el farmerjüket. Beatnikek bukkannak fel a moszkvai utcákon. Harminc évvel később összeomlik a kommunizmus."

Farok és kutya Vagy lekvár és nagymama - kinek mi érzékelteti jobban, hogy fölborult a természet rendje: a farok csóválja a kutyát, a lekvár teszi el a nagymamát. Nekem legalábbis az a kényszerképzetem támadt, hogy parlamenti képviselőink kezét a Mol-vezetés irányította az igen gombra a lex Molként becézett - a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló - törvény végszavazásakor. Rég nem volt (ha volt egyáltalán) ekkora egység a magyar Országgyűlésben: csupán négy képviselő nyomott nemet, és három tartózkodott.

Áraink az áfát tartalmazzák Õszintén megmondom, a szórenddel kevesebbet foglalkozom, mint kellene. Például ezt írja levelében Szabolcs barátom: "Alapszabály (volt) a magyarban, hogy mindig a hangsúlyos elem áll elöl a mondatban. Manapság, gyanítom, angol hatásra, ez legalábbis inog: The question IS... A kérdés AZ... Hogy Petőfivel jöjjek: Rabok legyünk, vagy szabadok: a kérdés AZ? Ez így átszabja a mondat egész hanglejtését, oda viszi föl a hangsúlyt, ahol le kéne ejteni. Sokszor azonban a mondat értelme is bánja. Egyszer fölhoztam azt a példát neked, hogy (1) Áraink az áfát tartalmazzák. és nem értetted, mi a bajom vele. Szerintem így jobb lenne: (2) Áraink tartalmazzák az áfát. de persze még jobb úgy, hogy (3) Áraink az áfát is tartalmazzák." Végül hozzáteszi: "No, ennyi vaskalapos dohogás mára elég is."

Gyurcsány Ferenc múlt héten bejelentett hétpontos köztisztasági csomagja - amely többek között a pártfinanszírozást tenné átláthatóvá és ellenőrizhetővé, rendezné a képviselői fizetéseket és eltörölné a méltán népszerűtlen ún. költségtérítési keretet, valamint kimondatná a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlenségét (amit épp egy MSZP-SZDSZ-kormány szüntetett meg még 1994-ben) - sokakban, így lapunkban is azt az érzetet keltette, hogy a kormányfő előre menekül párton belüli szorult helyzetéből.

Idén júniusban öt év szünet után találkozott egymással a magyar és a szlovák miniszterelnök - és már-már az európai szomszédsági viszonyok beköszöntét kezdtük remélni. Pedig egy pillanatra sem dőlhetünk hátra a karosszékben. Bármikor történhet valami, ami alapjaiban változtatja meg a nehezen elért magyar-szlovák partneri viszonyt.

Nem tudom, milyen hatással volt az olvasóra Nádasdy Ádámnak a leíró tudományt ellenemben megvédő cikke (A leíró tudomány védelmében, Magyar Narancs, 2007. szeptember 27.), de engem kis híján magával ragadott. A fiziológiából, szkatológiából, botanikából, vagyis általában a természetből vett hasonlatai olyan természetes lendületet adtak írásának, hogy be kellett látnom, ezt az eszközt én sem nélkülözhetem, ha válaszommal el akarom érni feltett célomat.

Divatos lett megint a határon túli magyarokkal foglalkozni, közeledik a december, fázósan bújnak nagy subájukba az emberek, s ilyenkor elő-előkerül a téma. Új szereplők léptek az elmúlt években az ingoványosnak számító területre: ahogyan a kormány hátrálni kényszerült onnan, úgy próbált magának utat törni a házelnök és az államfő.