A Heti Világgazdaság múlt heti számában Rozsdaövezet címmel jelent meg cikk Veres János jelenlegi pénzügyminiszter egykori cégének viselt dolgairól. A szerző, Sághy Erna bírósági dokumentumok bemutatásával tár föl egy végtelenül mocskos históriát, melyben pár gátlástalan tróger színesfém-kereskedelemmel, hamis számlák alapján való áfa-visszaigényléssel és hátrányos helyzetükben ügyeskedni próbáló romák bűnbakká formálásával múlatta az idejét. A dolog vége az lett, hogy az utóbbiak közül - akik vélhetően épp annyit kerestek a hamis számlák kibocsátásával, hogy ne haljon a családjuk éhen - nyolcat lecsuktak. Megtalálták Kaya Ibrahimot, mindjárt nyolcat is. És le is ültették őket.
A trágyahalmaz tetején trónoló cég felének a jelenlegi pénzügyminiszter volt tulajdonosa. ' működött a cég egyik ügyvezetőjeként is, épp a disznóságok idején. A lap kérdéseket tett fel neki, melyekre Veres a következő válaszokat adta: "A cég egyik ügyvezetője voltam, tevékenységem egészen pontosan abban állt, hogy a társaság bővülő finanszírozási igényeihez megteremtsem a bankhitelalapokat." "Nem." "Nem." "Nincs ismeretem róla."
Mármost ez nem beszéd - így nem szólhat egy miniszter a nyilvánossághoz. Így legfeljebb a bíróság előtt beszélhet valaki, bár egy közepes ügyvéd is nyilván lebeszélné e tónusról.
De nem csak az a baj vele, hogy nyegle és pökhendi. Hiszen az utolsó válasz arra a bizonyos 55 milliós kérdésre vonatkozik, amiről két nappal később már lett "ismerete" a miniszternek: ja, azt visszakapta az állam. Kitől kapta vissza, mikor, hogyan, milyen jogcím alatt? Mikor tetszett hazudni? Hét közben vagy hét végén?
Van erről ismerete, miniszter úr? Akkor beszéljen!
