Tojástánc

A szerk.

Gyurcsány Ferenc múlt héten bejelentett hétpontos köztisztasági csomagja - amely többek között a pártfinanszírozást tenné átláthatóvá és ellenőrizhetővé, rendezné a képviselői fizetéseket és eltörölné a méltán népszerűtlen ún. költségtérítési keretet, valamint kimondatná a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlenségét (amit épp egy MSZP-SZDSZ-kormány szüntetett meg még 1994-ben) - sokakban, így lapunkban is azt az érzetet keltette, hogy a kormányfő előre menekül párton belüli szorult helyzetéből.

Gyurcsány Ferenc múlt héten bejelentett hétpontos köztisztasági csomagja - amely többek között a pártfinanszírozást tenné átláthatóvá és ellenőrizhetővé, rendezné a képviselői fizetéseket és eltörölné a méltán népszerűtlen ún. költségtérítési keretet, valamint kimondatná a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség összeférhetetlenségét (amit épp egy MSZP-SZDSZ-kormány szüntetett meg még 1994-ben) - sokakban, így lapunkban is azt az érzetet keltette, hogy a kormányfő előre menekül párton belüli szorult helyzetéből. Hiszen mi másnak tekinthető egy olyan intézkedéscsomag, amelynek a realizálására - annak jó néhány, kétharmados parlamenti támogatást igénylő eleme miatt - úgyszólván semmi esély nincs. Egy hét múltán, most hétfőn a miniszterelnök még tovább ment: az Országgyűlés előtt elmondott beszédéből megtudhattuk, hogy hétpontos tervezetét támogatják a kormánypártok, és ha nem szavazza meg a Fidesz, népszavazásra bocsátja őket. (Az Alkotmány értelmében népszavazást kezdeményezhet az államfő, a kormány és az országgyűlési képviselők egyharmada is. Ilyenkor a 200 ezer hiteles támogató aláírást a parlament egyszerű többséggel meghozandó határozata váltja ki.)

Az eddigi kétkedés (Gyurcsány kommunikációs trükkökkel próbálja elterelni a figyelmet a kurrens problémákról) ily módon újabb elemekkel bővülhet, például azzal, hogy a miniszterelnök olyan eszközhöz nyúlt politikai akaratának érvényesítéséért, amit akkor, amikor a Fidesz él ugyanezzel, helyteleníteni szokott a kormánykoalíció. Merthogy a népszavazást nem erre találták ki; mert az ilyesfajta akciók csak arra jók, hogy felülírják a képviseleti demokrácia alapelveit, súlytalanítsák a végrehajtó hatalmat és így tovább.

Vegyük sorra e szempontokat. A miniszterelnök azt állítja - például ebben az újságban is, néhány oldallal odébb -, hogy a Zuschlag-ügy keltette fölzúdulás miatt ez a legjobb pillanat annak a másfél évtizede húzódó problémahalmaznak a rendbetételére, ami a korrupció melegágya, és ezért mind jobban szétroncsolja az államéletet. A pártfinanszírozás átalakításának a parlamenti pártok időről időre nekiveselkednek - mindhiába. Ami "emberileg" érthető: a képviselőknek végül is a saját magukra vonatkozó szabályokat kellene megszigorítaniuk. Sőt. Le kellene számolniuk mindazokkal a szokásokkal, erkölcsökkel, módszerekkel, amelyek szerint eddig berendezkedtek. Meg kellene változtatniuk életüket. A pártfinanszírozás legutóbbi reformjavaslatának kidolgozásában - melyet az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet koordinált - valamennyi párt részt vett, sőt meg is egyeztek egy végleges változatban. Ezután a Fidesz valami apróság miatt kihátrált az egészből, az MSZP pedig örömmel kapott az alkalmon, hogy ő is becsaphatja maga mögött az ajtót. A pártok akkor elmentek addig, ameddig önszántukból képesek elmenni - de nem jutottak sehová. "Ha máshogy nem megy, akkor ki kell taposni a pártokból az önszabályozást" - vontuk le a konklúziót akkor (augusztus 23-i számunkban). Nos, a miniszterelnök épp ezt teszi: ha a parlament nem szavazza meg a törvényjavaslatát, a néppel akarja kitapostatni pártfinanszírozási pontjainak országházi elfogadtatását. A kormányfő kezdeményezése épp ezért nem azonos súlyú a tan-, vizit- és egyéb díjas kezdeményezéssel. Az utóbbiak a végrehajtó hatalom napi működését kívánnák megakasztani, az előbbi viszont egy olyan fontos, hovatovább a köztársaság alapvető rendjét súlyosan érintő kérdésben igyekszik cselekvésre sarkallni az Országgyűlést, amely kérdésben az Országgyűlés évek óta - s jó okkal vélelmezhetően önérdekből - képtelen a cselekvésre. De használhatnánk a szabotázs szót is.

Valóban puszta "kommunikációs trükkről" lenne szó? A legismertebb ilyen trükk eddigi tapasztalataink szerint az ún. "megfigyelési ügy" volt: az akkori kormány egy hazug, konstruált rémmesével etette a nyilvánosságot éveken át, hogy elterelje a figyelmet adóhivatali elnöke egykori viselt dolgairól. És valóban, tisztasági törvényjavaslatok sincsenek egyelőre. Ám attól a pillanattól - ha elérkezik -, amikor a kormányfői beszédfolyam törvényjavaslatokban materializálódik, szimpla trükkről aligha, politikai tényekről inkább beszélhetünk. Konkrét beterjesztések lesznek, amit vagy támogat az Országgyűlés, vagy nem.

A miniszterelnök emlegette megfelelő pillanat azonban egybeesni látszik az utolsó pillanattal is. Gyurcsány helyzete az MSZP és a kormány tartós népszerűtlensége, s az ő mind kisebb társadalmi elfogadottsága miatt egyre nehezebb. A Zuschlag-ügy pedig akkor is kínos a számára, ha esetleg valóban semmi köze sincs hozzá. Másfél éve az MSZP-ben még úgy tartották, hogy a vízen is járhatna, most egyre többször mondják azt, hogy "időben meg kellene válni" tőle. Azaz Gyurcsánynak minél nagyobb görögtűzre van szüksége ahhoz, hogy pozíciójának bizonytalanságát elleplezze - a társadalmi, de még a párton belüli esetleges népszerűtlenséget túlélheti (persze csak akkor, ha az időleges), a gyengeség látszatába viszont azonnal belebukna. Most még elég erős ahhoz, hogy ő kezdeményezzen hatalmi játszmát. Erre valóban most adódott a megfelelő pillanat: egyelőre nincs kihívója a párton belül, s bár a frakcióból erős szitkozódás hallik, a végek változatlanul támogatják. Előrukkolt hát valamivel, ráadásul az - Medgyessy Péter bágyatag közjogi javaslataival (kétkamarás parlament, közös listás indulás az ellenzékkel az EP-választáson) szemben - a valós gondok megoldására irányul.

A népszavazás lehetőségének lebegtetésével Gyurcsány - kedden ez legalábbis így látszik - kész helyzet elé állította pártját. Téved, aki azt hiszi, hogy a miniszterelnököt legfőképp a Fidesz érdekli. Hisz leváltani nem a Fidesz tudja, hanem az MSZP. Épp ezért ugyanúgy az MSZP-vel kell megbirkóznia először, ahogyan 2005 tavaszán-nyarán is, a számukra sikertelen államfőválasztás idején. Helyzete azonban nem ugyanaz, mint akkor: az őszödi beszéd, a megszorítások, a reformpolitika döcögőssége és olykori kaotikussága kikezdte a hitelét. A fölfelé kapaszkodást a saját pártjában, annak erős emberein és a frakción át kell kezdenie. És ha az ő támogatásukat meg is nyeri, még mindig alig valamit ért el. Újra el kell hitetnie 2006-os szavazóival, hogy nem csak hiperaktív, beszédmániás miniszterelnök, de cselekvőképes is.

Orbán Viktor csak ezek után következik. Ha odáig egyáltalán elér - mert a minduntalan előrefele rohanó kormányfő lába alatt egyre szűkül a mezsgye.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.