Szerkesztőségünk a legmesszebbmenőkig támogatja kormányunk harcát a korrupció visszaszorításáért. Szívünk minden dobbanásával kívánjuk a képviselői javadalmazások jelentős növelését, és igen, szigorítsák meg az összeférhetetlenségi szabályokat! Adjanak továbbá sok pénzt a pártoknak, szerintünk megéri - de aztán ha egy párt vagy egy hivatal, vagy egy hivatali személy suba alatt pénzeszközt fogad el, jaj legyen neki! Ne kapjon suba alatt pénzeszközt senki közhivatalnok!
És ne is adjon, ha szabad egy szerény tanáccsal élnünk!
Az origo.hu hírportál a minap kitűnő cikket tett közzé (Lencsés Csaba kolléga kutatómunkájának eredményét), amely feltárta, hogy a többek közt a köztévé reggeli műsorának, a Nap-keltének a gyártásával foglalkozó cég, a St. Plusz Kft. az elmúlt hat évben úgy félmilliárd forintnyi suskát pályázott össze leleményesen különféle minisztériumoktól, hivataloktól, állami vagy fővárosi tulajdonú cégektől. Ezen összegek egy részét a pályázó olyan nemes célokra fordította, mint X "tárca feladatainak a bemutatása", Y "minisztérium törekvéseinek népszerűsítése", Z "minisztérium közismertsége szintjének növelése" - "közös műsorkészítés", "tudósítások", "élő beszélgetések" útján, melyek a Nap-kelte című műsorban "kerülnek sugárzásra".
Természetesen elképzelhető, hogy az összes ilyen riport, stúdióbeszélgetés stb. elejére vagy végére ki volt írva, hogy készült X vagy Y minisztérium, állami cég, önkormányzat megbízásából, csak nekünk kerülte el a figyelmünket, és nekünk felróható okokból hittük azt, hogy amit láttunk, az nem reklám volt, hanem tévéműsor. Ebben az esetben kérjük, tekintsenek el cikkünk további tanulmányozásától. Az itt maradókkal viszont vizsgáljuk meg ezt az ügydarabot, mint egy gondosan csiszolt gyémántot, minden lehetséges oldaláról!
Vajon a Nap-kelte élőben beszélgető riporterei informálva voltak-e arról, hogy nem újságírói munkát végeznek, hanem valamely minisztérium arculatát reszelgetik épp, netán a céljait népszerűsítik? Pénzért? Ha igen, vajon miért tartanak igényt arra, hogy a köz vagy mi vagy a nagymamucikánk újságírónak gondolja őket? Ha meg nem tudták, úgy nem nagyon hülyék-e esetleg? És lehet-e valaki újságíró úgy, hogy közben nagyon hülye?
De nem tanulságok nélküli a köztévé szerepe sem. Az, ha egy médium lízingbe, alvállalkozásba adja saját felületét, vagyis legféltettebb vagyontárgyát, a tulajdonát, amiből él, arculatát, szakmai és erkölcsi reputációját, még egy magánkiadó esetében is ciki lenne; a köztévé esetében pedig vérlázító. Persze látjuk, hogy a Magyar Televízióban a politikai műsorok nem úgy készülnek, mint Gyárfás mosókonyhájában, és tudjuk azt is, hogy a Nap-kelte és az MTV szerződése történelmi örökség: de ez a helyzet rossz fényt vet az MTV mostani vezetésére is. Nem lehet könnyű dolga Rudinak, az elnöknek, amikor a védhetetlent kell védenie, úgy a köztévé kitűnő riporterei, mint a közvélemény előtt. De mi lenne, ha nem védené?
S végül ne hagyjuk szó nélkül az egykori és mostani megrendelők magatartását sem. Akik között egyaránt találunk fideszes, SZDSZ-es és szocialista politikust. Nem az állami szféra fizetett hirdetései ellen emelünk most szót. De a fizetett hirdetést az különbözteti meg a bújtatottól, hogy az előbbiről lehet tudni, hogy hirdetés. Az utóbbit meg manipulációnak hívják, a néző, a választó tudatos becsapásának. Rendesen: újságírói korrupciónak. Erről a megrendelőknek is tudomásuk lehetett, talán ezért kellett az adásidő megvásárlását pályázatnak álcázni. De azért csinálták.
Mi lenne, ha most abbahagynák?
Amúgy a közös zsebből fizetett saját tévé nagyon be szokott jönni. Bemegyek, anyukám, reggel a tévébe, népszerűsítem egy kicsit a törekvéseimet, meglátod, zabálni fogják a törekvéseimet ezután a népek két pofára. Esetleg: bement a főnök a Nap-keltébe, nem lesz gond, sugárzásra kerül, és növeli evvel a közismertségének a szintjét.
Pedig csak az egykori MDF-kormányt kéne megkérdezniük, mennyi haszna volt ennek az első ciklusban. Meg a Horn-kormányt, az Orbán-kormányt.
De vethetnének egy pillantást saját népszerűségi mutatóikra is.
