„Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik”

Veló Világ

Június elsején egy csapat elszánt fiatal pattant biciklire Los Angelesben, hogy 45 nappal később Washington DC-ben tegye le a kétkerekűt. Akciójukkal arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy Kína 1999 óta üldözi a Falun Dafa követőit, aminek következtében több ezer gyermek marad árván. A két magyar résztvevővel a denveri állomás előtt beszélgettünk telefonon.
false

magyarnarancs.hu: Honnan jött a Ride To Freedom ötlete?

Baranyai Márton: Az ötlet egy tíz évvel ezelőtti hasonló biciklitúrából fakad, aminek ugyanúgy a Washingtonban élő Keith Ware volt a szervezője, mint a mostani akciónak. Az a Tekerj a békéért nevet viselte, és ugyanígy gyerekek tekertek, akkor Chicagóból Washingtonba. Az akkor hatalmas médiavisszhangot keltett, most pedig úgy gondolták a szervezők, hogy újra itt az ideje és lehetősége annak, hogy ismét szervezzenek egy tekerést, ezúttal kibővítve.

magyarnarancs.hu: Ti hogyan csatlakoztatok az akcióhoz?

BM: Évek óta gyakoroljuk a Falun Gongot (vagy Falun Dafa; ősi, kínai meditációs módszer a test és lélek fejlesztésére, három alappillére az őszinteség, a jószívűség és a tolerancia – F. Zs.), és van egy levelezőlistánk, ahová Németországból érkezett egy felhívás, miszerint van ez a lehetőség. Küldtünk a szervezőknek egy levelet, és jelentkeztünk, februártól már együtt készültünk a csapattal, június 1-jén, a nemzetközi gyermeknapon pedig neki is indultunk az útnak.

magyarnarancs.hu: És miért éreztétek fontosnak benne lenni a csapatban?

Baranyai Kata: Amikor először találkoztam az üldözéssel, nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. Mindez nagyon súlyos következmény a gyerekekre nézve, most is van velünk egy 13 éves fiú, akinek az édesanyját egy éjjel elvitték, és ő ott maradt két és fél évesen az édesapjával úgy, hogy nem is tudta, mi történik vele. Az anyja egy év után tért vissza a családhoz, addig a gyerek nem is mosolygott. Azzal, hogy itt vagyunk és tekerünk, minél nagyobb nyilvánosságot szeretnénk adni ennek a problémának, és ha lehet, valamiféle hatást kiváltani, eredményt elérni.

magyarnarancs.hu: Hogyan áll össze a csapat?

BM: Jelenleg huszonnégyen tekerünk, de mire célba érünk, harmincan leszünk, az iskola vége előtt nem engedtek el mindenkit, most például Denverben is csatlakoznak hozzánk ketten. A csapatban ketten vagyunk magyarok, Ázsiából vannak hárman: Szingapúrból, Hongkongból és Indiából, van egy francia, egy német, két osztrák, egy cseh, egy argentin, és vannak olyan gyerekek, akik Kínában születtek, és megtapasztalták az üldözést, de ma már az USA-ban élnek. Ha sikerül a vízumkérelem, akkor pedig hamarosan csatlakozik hozzánk egy gyerek Tanzániából is.

magyarnarancs.hu: Hány évesek?

BK: A legfiatalabb 11 éves, ő még Kínában született, neki például a nagymamáját megkínozták, aminek következtében a hölgy megvakult és megsüketült, de életben maradt, és most már mindannyian Amerikában élnek. Én 25 éves vagyok, Márton 23 éves, mi a legidősebbek között vagyunk. Átlagosan 15-16 évesek vannak velünk.

magyarnarancs.hu: Technikailag hogyan kell elképzelni a túrát? Los Angelesből indultatok, Washington DC a cél. 3000 mérföld, 19 nagyváros érintésével, 45 nap alatt. Mennyit tekertek, mennyit pihentek egy nap?

false

BK: Mindennap hajnalban kelünk, általában hat óra körül, meditálás után nyolc órakor tudunk elindulni. Csoportokban tekerünk, váltjuk egymást: egy csapat két órát megy, aztán cserélünk. Három normál busz és egy nagyobb kísér bennünket, egy előttünk, egy mögöttünk, néha pedig mellettünk is megy egy, hogy biztonságosabb legyen. Aki éppen nem teker, jön a busszal. Van, hogy négy-öt óra körül érünk a célállomásra, de ha nagyon sokat kell tekernünk, előfordul, hogy csak este nyolcra. Ez a terepviszonyoktól is függ, a sivatagban nagyon meleg volt, Salt Lake City után nagy hegyek között mentünk, akkor nagyobb szünetet kellett tartanunk. Ahogy a szállásra érünk, megcsináljuk a következő napi tervet, illetve egy nap, általában pénteken sajtótájékoztatót is tartunk – eddig volt az induláskor LA-ben, aztán Las Vegasban és Salt Lake Cityben.

magyarnarancs.hu: Hány fős csapatokban tekertek?

BK: Ha forgalmas az út, akkor maximum négy fő és a két kísérő, de ha mellékutakon is tudunk menni, akkor akár nyolc-tíz fő és a két kísérő, de ez inkább a madár sem jár arra utakra érvényes. Az út nagyon változatos, a sivatagban száraz meleg volt, de aztán, amikor már a sokadik nagy hegyre tekertünk fel, visszavágytam.

magyarnarancs.hu: Ha jól tudom, senki sem hivatásos biciklista – volt előtte bármilyen felkészülés?

BK: Én gyerekkorom óta sportolok, de nem versenyszerűen, a munkám miatt pedig sokat utazom, így kevés idő jut a mozgásra, de a túra előtt sokat futottam, készültem, hogy legyen valami alapom. Közös tréning sem volt igazán, amikor kialakult a csapat, a neten keresztül igyekeztünk megismerni egymást, majd mindenki maga utazott Amerikába, és Los Angelesben találkoztunk, az ottani Falun Dafa gyakorlók segítettek nekünk, kaptunk egy hatalmas házat, ahol az indulás előtti néhány napban lakhattunk. Oda érkeztek meg a biciklik is, ott begyakoroltuk, hogyan kell fékezni, elindulni: ezek speciális kerékpárok. Van velünk egy hivatásos biciklista srác, ő készített fel bennünket arra, hogyan kell esni, mit szabad és mit nem szabad csinálni.

magyarnarancs.hu: Esések történtek?

BK: Csak kisebbek, horzsolásokat szereztünk, semmi komoly. Figyelünk a biztonságra, arra, hogy normál tempót tartsunk, olyat, ami az adott csapatnak megfelel. Sok a kátyú az utakon, de eddig megúsztuk kisebb sérülésekkel.

magyarnarancs.hu: Van egy előzetes terv, hogy mennyit kell teljesítenetek egy nap, vagy ez mindig útközben alakul ki?

BK: Természetesen van, de mindig módosul. Az adott, hogy mikorra kell elérnünk a nagyvárosokat, a múltkor például csúszásban voltunk, még 120 mérföld volt, hogy elérjük Las Vegast, akkor este kilenckor értünk be, már sötétben. Ha tudjuk, hogy sokat kell mennünk, akkor reggel korábban indulunk, és toljuk, amíg csak kell.

magyarnarancs.hu: És ezt hogy bírják a tizenévesek?

false

BK: Elszánt gyerekekről beszélünk, éppen a legfiatalabbak azok, akik érintettek az üldözésben, ők még közelebb állnak a mondanivalóhoz. Egyébként le a kalappal a kicsik előtt, ha ott vannak az úton, koncentrálnak, mindent kihoznak magukból, néha a felkelés vagy a lefekvés nehezen megy, de odateszik magukat.

magyarnarancs.hu: Az akcióhoz sikerült több szponzort is szerezni. Kik ők és miben támogatnak benneteket?

BK: Az enni- és innivalót például a szponzor cégektől kapjuk, de a szállást magunknak kell megszervezni. Általában aznap délután derül ki, hogy kempingben, sátorban vagy motelben alszunk – ami anyagilag belefér a keretbe. A legfőbb szponzorunk a Falun Gong Barátai, tőlük kaptuk a kerékpárok többségét, illetve egy német üzletember, aki egy nagyobb összeggel támogatta az akciót, és küldött egy német biciklit is.

magyarnarancs.hu: Milyen az akció fogadtatása?

BK: Alapból Ride To Freedom-pólóban vagyunk, ami már felkelti az emberek érdeklődését, nem is kell odamenni hozzájuk és mesélni, jönnek, és kérdezik maguktól, hogy mi ez, és miért csináljuk. Megérinti őket, hogy látják, gyerekek tekernek. Salt Lake Cityben például több képviselő, a polgármester és a szenátor is felszólalt, fotózkodott velünk az amerikai és az indiai szépségkirálynő. Van egy selfie-kampányunk is, amit már Magyarországon is csináltunk, és az a lényege, hogy lehet bennünket támogatni egy fotóval, mi elmondjuk, mi ez a biciklitúra, mi történik Kínában, és miért csináljuk az akciót. Sokan jöttek oda érdeklődni és fotózkodni, egész családok vagy anyukák a kisbabájukkal.

magyarnarancs.hu: Washingtonban mi fog történni?

BK: Július 16-án érkezünk meg, de 17-én lesz a hivatalos megérkezés. Július 20-a az üldözés évfordulója, erre szerveznek egy hatalmas gyertyafényes megemlékezést Washingtonban, oda gurulunk be mi is, ez lesz a túra vége.

magyarnarancs.hu: És onnan továbbmentek még New Yorkba, ha jól tudom. Miért?

BK: Szeretnénk, ha az ENSZ fogadna bennünket, kapcsolatban vagyunk velük, folyamatos az egyeztetés, de még nincs semmi konkrétum. Ezzel is szeretnénk nyomást gyakorolni, hogy tegyenek valamit az ügy érdekében, szerintünk ugyanis az ő feladatuk is lenne a probléma kezelése.

magyarnarancs.hu: A legvégső cél pedig Kína.

BK: Igen, ez lenne a legvége, de egyrészt még ez is szervezés alatt van, a végén döntjük el, ki az, aki vállalja, hogy elmegy, másrészt erről biztonsági okokból sem mondhatunk sokat. A terv az, hogy egy-két felnőtt és gyerek elrepülne azért Kínába, hogy kiszabadítsanak öt olyan gyereket, akik nincsenek állami intézetben, jelenleg is menekülnek, bujkálnak, mert a szüleiket elvitték az üldözések során. Őket akarjuk elhozni Amerikába (Amerikában és Ausztráliában feltétel nélkül kap menedékjogot az, aki Falun Dafa gyakorlónak vallja magát – F. Zs.), és megmutatni, hogy tessék, itt van öt árva gyerek, akit sikerült megmenteni; még ha ez csepp is a tengerben, nagyon fontos.

magyarnarancs.hu: Mi lehet ennek az akciónak a hosszabb kifutása?

BM: Mozgalmat kialakítani semmiképp nem szeretnénk, a célunk az, hogy minél hamarabb véget tudjunk vetni az üldözésnek. Abban reménykedünk, hogy ez az akció kellő ébresztő lesz, hogy megkongatjuk a harangokat, hogy fel tudjuk hívni a társadalom figyelmét a problémára. Kína az ENSZ tagjaként aláírta A gyermekek jogairól szóló egyezményt, ami többek között azt is kimondja, hogy nem kínozhatnak gyerekeket, és nem tehetnek kárt az életükben. Ami Kínában történik jelenleg, az ebbe nem fér bele. Az akciónk egyszerű és sziklaszilárd üzenete, hogy ne bántsák ezeket az embereket.

Neked ajánljuk