Egy kegyetlen gyűrű - Balatoni Bringakör

Tény, hogy végig lehet rajta menni, az viszont nem igaz, hogy erre alkalmas kerékpárút áll a bringások rendelkezésére.

A róla szóló 2001-es kormányhatározat után öt évvel készült el a Balatoni Bringakör: azóta büszkélkednek azzal az illetékesek, hogy a Balatont simán körbe lehet biciklizni. 208,1 kilométer a nyeregben, versenyhelyszínnek és nyaralásnak sem utolsó, de akár két nap alatt is teljesíthető. Mi most ezt vállaltuk. Csak azt az egy hasznos információt kaptunk ismerősünktől – hivatalos tájékoztatót nem találtunk –, hogy érdemes az északi parton kelet vagy a déli parton nyugat felé indulni, mert így valamivel kevesebb az emelkedő.

Álom és ébredés

A füredi rajt után tehát Kenese felé vesszük az irányt. Az indulás okot ad némi töprengésre, hiszen sehol nem hirdetik, hogy itt egy remek, európai hírű bringaútra lehet rácsatlakozni. De miután végre megtaláljuk, tényleg azt hisszük, hogy belecsöppentünk az európai álomba. Az út kifogástalan minőségű, minden egyes kereszteződésnél táblák mutatják az útirányt, közben hol a legközelebbi vécére hívja fel a figyelmet egy-egy felirat, hol a helyi kerékpárboltosok és bringabarát vendéglátóegységek hirdetik magukat s olyan szolgáltatásaikat, mint például az ingyenes pumpálás. Vagy éppen azt – sokáig éljen az alkoholmentes közlekedés –, hogy „biciklistáknak 10% kedvezmény a borokra”. Máshol egyszerűen a betonra fújták fel: „Fröccs, sör: 100 méter”.

Vállalható útszakasz

Fotó: Sióréti Gábor

A biciklismennyország Akarattyáig tart, itt a forgalmat egy csendesebb közútra terelik, és eltűnnek a kerékpárút, -sáv vagy -nyom piktogramok, ahogy a táblák nagy része is. Olyan sokáig nem találkozunk a zöld útjelzővel, hogy már el is felejtjük, hogy néz ki. Amikor a különben is elég rossz minőségű út Balatonvilágos környékén egy majdnem teljesen elhúzott, rácsos kerítéskapuba vezet, jól jönne a megerősítés, hogy nem mi vagyunk rossz helyen, hanem a kijelölt nyomvonal. De semmi pánik, a résen átfér a biciklista, a szembejövők pedig váltig állítják, hogy tényleg ez a bringás körút.

Siófok környékén már fájdalmasan megritkulnak a táblák: az egy útjelzőre jutó kereszteződések száma jóval több a megnyugtató arányszámnál. Szántódnál például egészen egyértelműnek tűnik az instrukció, hogy a hívogató, széles úton kell jobbra fordulni, ám később egyre gyanúsabb, hogy ez az út a kompkikötőbe vezet. Még szerencse, hogy a pénztáros kisasszony tudja, az első kanyar után jött volna egy második is, de ezt már nekünk kellett volna kitalálni. Az erre utaló jeleket talán morzsákkal szórták fel az útra, de felcsipegették a sirályok.

Szemesnél viszont minden jelzés egyértelmű, nincs okunk abban kételkedni, hogy a rég nem látott bicikliút helyett – a hivatalos adatok szerint ez 105,6 km, mellette 4 kilométer a kerékpársáv, és 98,5 km a kis vagy néha nagyobb forgalmú közúton kijelölt kerék­párút – tényleg a hatalmas kátyúkkal teli, kerék- és hangulatgyilkos földút lenne a megoldás. Persze a burkolt úton sem egyszerűbb errefelé: Földvárnál az építők egy jól bevált, ősi magyar szokásnak hódoltak, a fák gyökerein létesítettek gyatra minőségű bitumenből utat, ami egy évtized múltán tökéletesen járhatatlanná vált még hullámvasúttal is, nemhogy biciklivel. Tehát hiába van az úttesten a kerékpárral behajtani tilos tábla, a bringautat a kutya sem használja jó néhány kilométeren át.

Az északi parti mintaútvonal után a talán népszerűbb déli oldal jobban mutatja a hazai kerékpáros-közlekedés helyzetét: hol van normális bicikliút, hol nincsen, miközben esetleges, hogy magára hagyják-e az utazót, vagy a megfelelő információkkal segítik. Csak egy dolog folytonos: a bizonytalanság. Kizárólag rajtunk múlik, hogy ez az érzés fáj-e jobban, vagy az egész napi bringázástól feltört fenék.

Az este Balatonkeresztúron ér, de a második nap épp oly csalóka bizalomgerjesztéssel indul, mint az első. A remek út mentén olyan attrakciók várják a tekerésnél kevésbé aktív pihenésre vágyókat, mint például a madárgyűrűző, a kultúra és a művészetek iránt érdeklődők pedig Keszthelyen nemcsak a Festetics-kastélyt, de az Erotikus Panoptikumot és a Kínzásmúzeumot is megtekinthetik. Jó hír, hogy a retró presszók és a neoújgazdag stílus mellett (amelynek fő jellemzői a tornyok, a gipsz­szobrok és az oda nem illő geometriai formák) az út menti családi házak között megbújva már megjelent a legprogresszívabb, kortárs építészet is.

Óvakodj a 71-estől!

Route 71

 

A bajok Balatonederics után kezdődnek. Az út itt egészen meglepő irányt vesz, és merőlegesen fordul az addig többé-kevésbé kutyahűséggel követett 71-esre, fel Badacsonytördemic felé. A nyomvonal megalkotójának célja alighanem az volt, hogy távol tartsa a védtelen bringásokat a forgalmas autóúttól, ami méltányolható is, de a megvalósítás már kevésbé. Az elkerülő útvonalon épp úgy nincs egyetlen méter kiépített bicikliút, ahogyan a főúton sem, viszont ez az irány hol teljesen (macskaköves burkolat), hol pedig majdnem alkalmatlan kerékpározásra, ráadásul az eddigi síknak mondható terepet felváltja a százméteres emelkedők, majd százméteres lejtők lélekölő és könyörtelenül időrabló ismétlődése. A kerülő így egészen dühítővé válik – a tervezők úgy spórolták meg, hogy a 71-es út mentén kelljen költséges, de ésszerű bicikli­utat építeni, hogy semmit nem ajánlottak érte cserébe. A táblák olyan nyomvonalra vezetnek, amely semmivel sem biztonságosabb, mint bármilyen más, véletlenszerűen és bekötött szemmel kiválasztott úttest – néha még teherautók és betonkeverők is ugyanúgy előzgetnek, ahogyan tették volna a 71-esen.

Amely láthatóan a tervezők mumusa volt. Amikor Zánkánál végre visszaérünk a főút mentén futó valódi bicikliútra, idegesítő minta kezd ismétlődni. A bicikliút néha kilencven fokkal elkanyarodik, majd jó fél kilométer után egy párhuzamos útra vezet, ahonnan rövidesen újabb kilencvenfokos fordulattal megtesszük a kitérőt visszafelé is, sokszor emelkedőn. Az amúgy nyílegyenes utat a kerékpáros fogazatmintában teszi meg – mintha csak a kilométerek gyűjtése lenne a cél. A fárasztó móka közben egyetlen társunk a kiszáradás árnyéka, mert az úton nincsenek közkutak, de közértek se nagyon.

Füredig aztán többnyire rendben van a hátralévő szakasz, összességében mégis a jobbra számítottam érzés dominál: a Balaton körüli út fele részében a bringások nem érezhetik, hogy a láthatatlan kéz az ő érdekeiket szolgálná. Túl sokszor oldották meg a felmerülő problémákat a lehető legkisebb munkával, a legkevesebb költséggel és gondolattal.

Lesz ez még így se

A sok hiányossággal az illetékesek is tisztában vannak. Az út „egyes szakaszai hiányoznak, itt csak nagy forgalmú országúton lehet haladni, máshol az évek során tönkrement a burkolat, van, ahol a kerékpárút szélessége már nem elégséges az időközben megnőtt kerékpáros-forgalom számára, illetve van, ahol járda hiányában a gyalogosok is a kerékpárutat kénytelenek használni. Egyes helyeken a kerékpárosoknak nagy forgalmú, balesetveszélyes kereszteződéseken kell át­kelniük. A kerékpároshidak egy része felújításra szorul. Az útvonal számos helyen korszerűtlen, nem felel meg az időközben megváltozott műszaki előírásoknak és felhasználói igényeknek. Hiányosak az útirányjelző táblák, hiányzik az útvonal egységes turisztikai arculata. Nem megoldott az útvonal egységes színvonalú fenntartása, üzemeltetése sem” – olvasható a kormány Bringázni Élmény nevű EU-s projektjének weboldalán. A beruházás célja nem kevesebb, mint hogy a 2014–2020-as uniós fejlesztési időszakban teljes egészében felújítsák a Balatoni Bringakört. (Két másik fejlesztéssel együtt: kiépülne a Budapesttől a Balatonig tartó bringaút is, és megvalósulna az EuroVelo 6 egy­előre hiányos szakasza, belföldön végig a Duna mentén.)

Amint azt Radics Miklóstól, a Magyar Kerékpárosklub közlekedésszakmai tanácsadójától megtudjuk, már elkészültek a megvalósíthatósági tanulmányok, felülvizsgálták a teljes kört, kijelölték, hogy hol van szükség új, önálló út építésére, javítási munkálatokra, hol kell nagyobb biztonság, módosítás, főleg szélesítés. (Most alig fér el egymás mellett két biciklista, de a tervek szerint ez a kényelmes és az országban sajnos szinte egyedülálló háromméteres szélességre változna.) Az egységes koncepció – amelynek kialakításában ezúttal a kerékpáros- és más civil szervezetek is közreműködnek – már csak azért is remek ötlet, mert a jelenlegi, dicstelen helyzet alighanem annak is köszönhető, hogy a településen belüli részekért az adott önkormányzat, a két település köztiért a két önkormányzat közösen, az országos közút mentén haladó szakaszokért pedig jellemzően a Magyar Közút a felelős.

A fejlesztés 2020-ig tart, de a felújítás első szakasza elméletileg hamarosan már kezdődik is. A Balatoni Bringakört jelen formájában erős túlzás problémamentes Balaton körüli, sőt egyáltalán egységes és valódi bicikliútnak nevezni, noha kétségtelen, hogy végig lehet menni rajta anélkül, hogy nagyobb bajunk esne. Főleg, ha az ember nem az a kimondottan ideges típus.