A Fidesz egyik kedvence hetente fizet a Fidesz másik kedvencének, hogy mérjék meg, mennyire király a Fidesz

  • narancs.hu
  • 2018. január 27.

Villámnarancs

A végeredmény pedig mindig az, hogy nagyon király.

A Mészáros Lőrinchez tartozó médiabirodalom egyik ékköve, a Magyar Idők nem tudja, mit kezdjen a sok állami hirdetésből befolyó közpénzzel, így a Fidesszel szintén szimpatizáló Nézőpont Intézettől rendel meg a közélet számára nagyon fontos kutatásokat. Ezekből rendre megtudhatjuk, hogy a Fidesznél nincs jobb.

Csak januárban már három kutatást végzett a Nézőpont, amelyek eredményeit boldogan közölte a Magyar Idők. Három hete kiderült, hogy az országban egyre több embert tesz boldoggá a Fidesz-kormány, majd két hete azt tudhattuk meg, hogy hiába boldogabbak a Fidesztől a magyarok, az EU elkeseríti őket.

Most szombaton végre a közelgő választás esélyeivel is szembesülhettünk, hiszen a Magyar Időkben azt olvashatjuk, hogy a Fidesz–KDNP-re jelenleg többen szavaznának, mint az ellenzéki pártokra összesen. A legvalószínűbb listás eredmények szerint a biztos szavazók körét tekintve a Fidesz–KDNP-re 54 százalék voksolna, míg a Jobbikra 13 százalék. A baloldalon az MSZP-re 9, a DK-ra és az LMP-re 8-8 százalék szavazna, a Momentum szavazataránya 3, a Kétfarkú Kutya Párté 2, az Együtté, a Párbeszédé és a Liberálisoké 1-1 százalék – írták.

Kicsit több állami hirdetés kellene a Magyar Időknek, mert akkor hetente megmérhetnék, hogy miért ők a legjobb napilap Magyarországon.

A Fideszhez közeli Nézőpont Intézet megmérte, hogy az országban egyre több embert tesz boldoggá a Fidesz-kormány

Közvéleményt kutatni is tudni kell. A Fidesszel cimboráló Nézőpont Intézet a Fidesz propagandagépezetéhez, na és Mészáros Lőrinc alá tartozó Magyar Idők kérésére megmérte, hogy az emberek mennyire elégedettek Fidesz-kormány vezette ország helyzetével. Az eredmény nem meglepő: a magyarok egyre optimistábbak, a 2014–2018 közti ciklusban eddig 2017 végén voltak a legbizakodóbbak a megkérdezettek az előző év megítélésében és a jövőre vonatkozó kilátásokat nézve is.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.