A Fidesz egyik kedvence hetente fizet a Fidesz másik kedvencének, hogy mérjék meg, mennyire király a Fidesz

  • narancs.hu
  • 2018. január 27.

Villámnarancs

A végeredmény pedig mindig az, hogy nagyon király.

A Mészáros Lőrinchez tartozó médiabirodalom egyik ékköve, a Magyar Idők nem tudja, mit kezdjen a sok állami hirdetésből befolyó közpénzzel, így a Fidesszel szintén szimpatizáló Nézőpont Intézettől rendel meg a közélet számára nagyon fontos kutatásokat. Ezekből rendre megtudhatjuk, hogy a Fidesznél nincs jobb.

Csak januárban már három kutatást végzett a Nézőpont, amelyek eredményeit boldogan közölte a Magyar Idők. Három hete kiderült, hogy az országban egyre több embert tesz boldoggá a Fidesz-kormány, majd két hete azt tudhattuk meg, hogy hiába boldogabbak a Fidesztől a magyarok, az EU elkeseríti őket.

Most szombaton végre a közelgő választás esélyeivel is szembesülhettünk, hiszen a Magyar Időkben azt olvashatjuk, hogy a Fidesz–KDNP-re jelenleg többen szavaznának, mint az ellenzéki pártokra összesen. A legvalószínűbb listás eredmények szerint a biztos szavazók körét tekintve a Fidesz–KDNP-re 54 százalék voksolna, míg a Jobbikra 13 százalék. A baloldalon az MSZP-re 9, a DK-ra és az LMP-re 8-8 százalék szavazna, a Momentum szavazataránya 3, a Kétfarkú Kutya Párté 2, az Együtté, a Párbeszédé és a Liberálisoké 1-1 százalék – írták.

Kicsit több állami hirdetés kellene a Magyar Időknek, mert akkor hetente megmérhetnék, hogy miért ők a legjobb napilap Magyarországon.

A Fideszhez közeli Nézőpont Intézet megmérte, hogy az országban egyre több embert tesz boldoggá a Fidesz-kormány

Közvéleményt kutatni is tudni kell. A Fidesszel cimboráló Nézőpont Intézet a Fidesz propagandagépezetéhez, na és Mészáros Lőrinc alá tartozó Magyar Idők kérésére megmérte, hogy az emberek mennyire elégedettek Fidesz-kormány vezette ország helyzetével. Az eredmény nem meglepő: a magyarok egyre optimistábbak, a 2014–2018 közti ciklusban eddig 2017 végén voltak a legbizakodóbbak a megkérdezettek az előző év megítélésében és a jövőre vonatkozó kilátásokat nézve is.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.