„A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést” – mondták Orbánék a pekingi vérontásról akkor, amikor még nem kommunista emlékműveket koszorúztak

  • narancs.hu
  • 2017. május 13.

Villámnarancs

A miniszterelnökkel nagyon nagyot fordult a világ.

Még 1989 áprilisában kezdődött Pekingben az a diáktüntetés, amelynek a végén a 200-300 ezres tömeget a kínai hadsereg katonái megtámadták a Tienanmen téren. A brutális leszámolás során több ezer ember meghalt. A katonák hasonló keménységgel léptek fel a többi nagyvárosban tüntetők ellen is, egyebek közt így sikerült elérni, hogy Kínában ne lehessen rendszerváltás, és a demokrácia ne váltsa fel az egypárti diktatúrát.

Az ázsiai országban történtek miatt a Fidesz 1989-ben az alábbi közlemény adta ki:

„Megdöbbenéssel és fájdalommal hallottuk a hírt, hogy Kína anakronisztikus, kommunista pártállama vérfürdőt rendezett Pekingben a demokráciát követelő, fegyvertelen diákok között. A tragédia – sajnos – nem ért bennünket váratlanul. Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a változtatásra képtelen kommunista diktatúrák nem riadnak vissza a legesztelenebb terrortól sem, ha hatalmukat veszély fenyegeti. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a világ szabadságot és demokráciát tisztelő népei szótlanul tudomásul vegyék az emberi jogok sárbatiprását, békés tüntetők legyilkolását. A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést.”

Huszonnyolc évvel később, most szombaton a vérontás helyszínén, a Tienanmen téren Orbán Viktor egy kommunista emlékműnél koszorúzott.

(Főoldali fotó: Youtube/Euronews)

Orbán Viktor megkoszorúzott egy kommunista emlékművet Kínában, miután örök adósságba verte az országot

Már nem számít a múlt, ha a keleti nyitásról és egy kis pénzről van szó. Pekingben tárgyalt helyi idő szerint szombat délelőtt Orbán Viktor és a magyar delegáció Hszi Csin-ping kínai államfővel és Li Ko-csiang miniszterelnökkel, a találkozó egyik legfontosabb témája az a gigantikus hitel volt, amelyet az ázsiai országtól kapunk a Budapest-Belgrád-vasútvonalra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.