A fideszes színházfoglalás egyik szimbóluma volt, ma árufeltöltő lenne az Újszínház korábbi rendezője

  • narancs.hu
  • 2019. május 2.

Villámnarancs

Pozsgai Zsoltnak nehéz lett az élet.

Egy nagyon szomorú Facebook-bejegyzést tett közzé Pozsgai Zsolt író-rendező nem sokkal ezelőtt. Sajnos a poszt már nem elérhető, de a 444 még lőtt egy fotót arról a sajátos álláshirdetésről, amit Pozsgai kénytelen volt feladni, mert tehetsége és vállalt jobboldalisága dacára nem jut munkához abban az országban, ahol a színházak nagyrészében a kormány potentáltjai döntik el, hogy ki kaphasson munkát és ki nem.

És Pozsgainak mégsem jut munka!

Pedig akkora elánnal vetette bele a munkába magát, amikor Dörner Györggyel átvették az Új Színházat, hogy az elején majdnem minden második darabot ő írt, vagy rendezett. És mindez smafu!

Tegyük fel a kérdést, amit Pozsgai sorai sugallnak: Mivé lett a harmadik 2/3??!! Mi értelme elfoglalni az országot, ha egy ekkora művész nem tud tehetségéből megélni?!

false

 

Fotó: MTI

De innen adjuk át a szót a méltatlanul mellőzött művésznek, íme: „Szakmájában sikeresnek mondott kulturális/művészeti szakember állást keres”

És ez még csak a kezdet!

Most jönnek az érzelmes részek: „a kulturális Tao támogatás megszűnése miatt állandó havi munkáját és jövedelmét elvesztette, kilátástalan, lehetetlen helyzetbe került családfenntartó”.

Pozsgainak konkrét elképzelése is van a következő állásáról:

„Több évtizedes színházi és filmes szakmai tapasztalattal Budapesten vagy vidéken dramaturgi, rendezői munka.

Kulturális intézmény színházi tevékenységének menedzselése.

Televíziós sorozat írás, filmes és téves dramaturgia.

Művelődési ház vezetés.

Kistelepülésen polgármesterként indulás választáson, ha a településen erre alkalmas személy nincs.

Bármely kreatív munka. Angol nyelv ismerete.

Fentiek hiányában szívesen vállalok Pest megye területén mozgó étel - ital - kávé automata feltöltést autóval.

Mindezt munkaviszonyban, vagy havi számlázással.

Kérem komolyan venni. Mert az” – írja Pozsgai.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.