| ||
Kertész Imre kitüntetésével egy időben a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatát adományozta a kormány Takaró Mihálynak, aki irodalomtörténésznek hívja magát. Vagy ahogy a Hír Tv magasztos felvezetője jellemzi: író, költő, irodalomtörténész, iskola- és egyetemalapító.
2012-ben foglalkoztunk vele részletesebben. Akkor Urfi Péter kollégánk írt nyílt levelet Rockenbauer Zoltánnak, az MTVA akkori kulturális főszerkesztőjének, és aziránt érdeklődött, vajon biztosan jó ötlet-e, hogy „a nyilas ideológia és a jobbikos retorika híveinek immár a köztévé kulturális műsorai is kedveskednek”. (Rockenbauer huszáros válaszát itt találják, Esterházy Péter reakcióját emitt.) A levél egyik ironikus bekezdésében Takaró is szóba került:
„Tisztelt Rockenbauer úr! Remélem, nem okozok Önnek kellemetlenséget se a párton, se a munkahelyén belül, ha feltételezem, hogy Ön nem utálja a zsidókat, és személy szerint még a látszatát is szeretné elkerülni az antiszemita propagandának. Ha ez igaz, úgy viszont kifejezetten méltányolandó, bátor döntés Takaró Mihály irodalomtörténész – az Oktatási Hivatal külső munkatársa, a Trianoni Szemle szerkesztőségének tagja – állandó műsorának támogatása. A Száműzött magyar irodalom műsorvezetője ugyanis azzal szerzett magának népszerűséget a Jobbik és a Fidesz táborában, hogy Kertész Imre Nobel-díja után nem csak azt fejtette ki többször, miért gyengék az ő művei, de álmából felkeltve, bármikor képes volt megindokolni azt is, miért nem magyar Kertész Imre. Ezen a Polgárok Házában készült videón meg azt vélelmezi, hogy Petri György a pokolra került, míg rögtön utána Spiró Györgyről – valamivel megengedőbben – így beszél: »ez az ember, nevezzük őt most embernek«. Takaró úr továbbá az egyik legaktívabb terjesztője és népszerűsítője Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József műveinek. Mint látható tehát, az Ön műsorvezetője néhány zsidó származású írót kitagad a magyarságból, megkérdőjelezi emberi mivoltát és a pokolban talál neki helyet, míg a magyar antiszemitizmus nagyjait prófétaként tiszteli. Az összefüggés nyilvánvalónak tetszhet egyesek előtt, de tőlem távol álljon az a rosszindulatú feltételezés, miszerint Takaró úr megélhetési antiszemita volna. Viszont Önnek is számolnia kellett a veszéllyel, hogy belefuthat ilyen vádaskodásba – mégis támogatja Takaró urat.”
A fenti sorokból idéz a Hír Tv műsorvezetője is, aki a kitüntetés alkalmából celebrált interjúban végig próbált szolgaian alákérdezni Takarónak. Egy ponton azonban megakadtak. (A video itt tekinthető meg.) A műsorvezető ugyanis azt firtatta, vajon szétválasztható-e élet és mű, konkrétan Nyirő József úgymond vitatott nézetei és politikai szerepvállalása és az ő regényei. Amire vélhetően azt a választ várta, hogy igen, szétválasztható, nem a politikával kell foglalkozni, csak a színtiszta irodalommal, a szépséggel és szakmaisággal stb. Takaró viszont erre némileg meglepő módon azt válaszolja, hogy igen, de József Attila meg kommunista volt. Mivel ez még a Hír Tv-ben sem megy el válasznak, a riporter még egyszer nekifut. Egységben kell-e kezelni az életpályát és az életművet? Mire Takaró rávágja, hogy igen, nem is lehet máshogy. Takaró utána kijelenti, hogy Nyirő esetében azonban ez fel sem merül problémaként – ellentétben József Attilával és Knut Hamsunnal –, mert életében nem született ellene bírósági ítélet. Vagyis minden rendben.
Ezzel Takaró pont azt cáfolja, amit a Nyirő-újratemetés szerpapjai, köztük ő maga is, vég nélkül prédikáltak mindenfelé, hogy ti. bár Nyirőnek voltak „ballépései” – itt a nácizmus nyílt dicsőítésére és a nyilas parlamentben végsőkig kitartó munkára gondolhatunk –, de nem ez számít, hanem a művek.
A riporter a végén elnézést kér a kellemetlen percekért. Ő jót akart, próbált segíteni. De Takarónak, úgy látszik, ennél hathatósabb segítségre lenne szüksége.
