A Népszabadságnak még az írmagját is ki akarják irtani

  • narancs.hu
  • 2016. október 10.

Villámnarancs

Ha pusztán gazdasági döntés született, akkor miért kellett az ellenzéki lap archívumát is kinyírni?

Már arra a kérdésre sincs ésszerű hivatalos magyarázat, hogy a Népszabadság ún. átalakítása miért indokolja a lapkiadás ún. felfüggesztését. Arra meg pláne nincs, hogy mi indokolja a lap elektronikus archívumának az elérhetetlenségét is. (Csak jeleznénk, hogy a Népszabadság nyomán más is beszámolt a rogános helikopter-, meg a matolcsys Zita-sztorikról, esetenként újabb információkkal is kiegészítve azokat, de arra kérjük az arra illetékeseket, hogy ezt a tényközlést semmi esetre se tekintsék följelentésnek.)

Alternatív lehetőségek

Nos, mivel a NER láthatóan egy minőségileg újabb szakaszába lépett, a napilappal történteket figyelembe véve a szerkesztőségeknek tegnaptól ajánlatos alternatív elérhetőségben gondolkodni – ha már egyszer ilyen országban kezdünk élni.

Vissza a föld alá

Az ember általában hozott élményanyagból dolgozik: így hát szerkesztőségünk egynémely éltesebb tagja, aki a nyolcvanas években volt fiatal felnőtt, fontolóra vette, hogy megkeresi újra az egykori szamizdatosokat, Demszkyt, Harasztit vagy ifj. Rajkot némi technikai jellegű gyorstalpaló ügyében, biztos, ami biztos.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.