Deutsch Tamás plagizált: egy nyugdíjas poénjával menőzik

  • narancs.hu
  • 2015. március 14.

Villámnarancs

Vadul simicskázik a Fidesz második vonala: ma már baleknak számító egykori nagy rendszerváltók teszik nevetségessé magukat a főnök háborújában, ma például Kövér és Deutsch.

Orbán Viktor számára nyilván rangon aluli, hogy a becsületét – mondjuk, az ügynökvádakkal szemben a bíróságon – nyilvánosan védje meg, ezért csatasorba állítja a teljes valamikori másodvonalat a régi barát ellen folytatott pitlák, ám annál hangosabb leszámoló hadjáratában. Ma az Orbán jobbik feléből Bólogató Jánossá leromló Kövér László házelnök, s a száműzött udvari bolond, Deutsch Tamás mutatta meg, mit tud ezen a (viszonylag csekély) magasságon.

Kövér doktor a Magyar Hírlapnak nyilatkozott oda e szavakkal „Az Orbán Viktorral együtt folytatott, huszonöt éves parlamenti munkálkodásunkat, harcainkat is tekintve egyre nagyobb elismeréssel és csodálattal figyelem, hogy valakinek olyan tartása és idegrendszere legyen, hogy kibírja mindazt, amit vele szemben elkövettek, illetve elkövetnek. Tiszteletet érdemel ezért a miniszterelnök családja is, amely ráadásul nem is választott közéleti pályát. Simicska Lajos a magyar közélet betegségének egyik tünete”. A szöveg megoldóképletét tényleg csak Kövér esetleg nagyszámú rajongói kedvéért írjuk ki, annyira nyilvánvaló: a házelnök épp fölfelé nyal, és lefelé tipor. S ezt csinálja végestelen-végig az egész hosszú interjúban.

Szerencsére a Facebook-bejegyzéseiben harmadvirágzását élő Deutsch Tamás a közismert műfaji kötöttségek miatt ennél jóval rövidebb, amikor így posztol: „Nekem mostantól Simics. A rosseb fogja becézni.” Nos, magunk alá tettünk a röhögéstől, hiszen e harmatos poént is úgy lopta, konkrétan egy nyugdíjastól, pedig a derű java még nyilvánvalóan hátra van, hisz ha ebben a tenorban és szereposztásban folytatják e nemes küzdelmet, akkor nemsokára simicskázástól lesznek hangosak a Sándor-palota folyosói, illetve a Magyar Krónika különszámmal jelentkezik (Gecibe borult falunk szélén a Simicska, megírom).

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.