Egy árva fillér közpénzt nem kap majd Orbántól a győri focicsapat – mondja, és kacsint

  • narancs.hu
  • 2015. március 17.

Villámnarancs

Fülkeforradalom, NER, illiberális állam? A fasorba’ sincsenek ahhoz a döbbenetes bejelentéshez képest, amivel Orbán Viktor tegnap délelőtt meglepte a győri polgármestert.

Nyugi, nem gondolta egészen komolyan. Azt mondta ugyanis, hogy nem költhetnek közpénzt a győri focicsapat megmentésére. Se államit, se városit.

Igaz, hogy Borkai Zsolt polgármester (mellesleg a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke) tegnap arról is tájékoztatta a Kisalföldet, hogy mindez az utánpótlásra nem vonatkozik, meg Orbán szerint egy olyan nagy múltú klub, mint az ETO, „amely Győr fontos részét képezi”, nem szűnhet meg.

Mi valamiért mégis úgy gondoljuk, hogy innentől kezdve bármi megtörténhet. Na jó, bármi azért nem, de az például simán elképzelhető, hogy a Győri ETO hamarosan több pénzhez jut, mint amennyit története során összesen látott. Legfeljebb nem közpénzhez.

Pontosabban olyan közpénzhez, amire Orbán is, Borkai is azt mondja majd, hogy nem is közpénz.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.