Egy árva fillér közpénzt nem kap majd Orbántól a győri focicsapat – mondja, és kacsint

  • narancs.hu
  • 2015. március 17.

Villámnarancs

Fülkeforradalom, NER, illiberális állam? A fasorba’ sincsenek ahhoz a döbbenetes bejelentéshez képest, amivel Orbán Viktor tegnap délelőtt meglepte a győri polgármestert.

Nyugi, nem gondolta egészen komolyan. Azt mondta ugyanis, hogy nem költhetnek közpénzt a győri focicsapat megmentésére. Se államit, se városit.

Igaz, hogy Borkai Zsolt polgármester (mellesleg a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke) tegnap arról is tájékoztatta a Kisalföldet, hogy mindez az utánpótlásra nem vonatkozik, meg Orbán szerint egy olyan nagy múltú klub, mint az ETO, „amely Győr fontos részét képezi”, nem szűnhet meg.

Mi valamiért mégis úgy gondoljuk, hogy innentől kezdve bármi megtörténhet. Na jó, bármi azért nem, de az például simán elképzelhető, hogy a Győri ETO hamarosan több pénzhez jut, mint amennyit története során összesen látott. Legfeljebb nem közpénzhez.

Pontosabban olyan közpénzhez, amire Orbán is, Borkai is azt mondja majd, hogy nem is közpénz.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.