Egy árva fillér közpénzt nem kap majd Orbántól a győri focicsapat – mondja, és kacsint

  • narancs.hu
  • 2015. március 17.

Villámnarancs

Fülkeforradalom, NER, illiberális állam? A fasorba’ sincsenek ahhoz a döbbenetes bejelentéshez képest, amivel Orbán Viktor tegnap délelőtt meglepte a győri polgármestert.

Nyugi, nem gondolta egészen komolyan. Azt mondta ugyanis, hogy nem költhetnek közpénzt a győri focicsapat megmentésére. Se államit, se városit.

Igaz, hogy Borkai Zsolt polgármester (mellesleg a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke) tegnap arról is tájékoztatta a Kisalföldet, hogy mindez az utánpótlásra nem vonatkozik, meg Orbán szerint egy olyan nagy múltú klub, mint az ETO, „amely Győr fontos részét képezi”, nem szűnhet meg.

Mi valamiért mégis úgy gondoljuk, hogy innentől kezdve bármi megtörténhet. Na jó, bármi azért nem, de az például simán elképzelhető, hogy a Győri ETO hamarosan több pénzhez jut, mint amennyit története során összesen látott. Legfeljebb nem közpénzhez.

Pontosabban olyan közpénzhez, amire Orbán is, Borkai is azt mondja majd, hogy nem is közpénz.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.