Egy előretekintő kosárfonó lett az új helyettes államtitkár – Hoppál Péter pedig leszámolt a magas kultúrával

  • narancs.hu
  • 2015. március 15.

Villámnarancs

Závogyán elvtársnő jó elvtársnő. Virágkötő, kosárfonó, népi kismesterség szakoktató, dáliatermesztő volt, középiskolás korától közösségi programokat szervezett, államtitkár lett.

Március 1-jétől Závogyán Magdolna az Emmi kultúráért felelős államtitkárságának új helyettes államtitkára, korábban a Nemzeti Művelődési Intézet (MNI) főigazgatója volt. Azelőtt meg kosárfonó, gyógynövény- és dáliatermesztő. A Kondorosi Csárda megmentője.

„A kulturális alapellátás célkitűzését erősíti majd az új szerkezet, és ezt figyelembe véve esett a választás Závogyán Magdolnára” – nyilatkozta Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár az MTI-nek, hozzátéve, hogy a kulturális alapellátás fejlesztése ehhez értő szakemberek irányítása által lehet igazán hatékony, és az NMI eddigi programjai Závogyán Magdolna szakember irányítása alatt éppen ezt a gondolkodást tükrözték.

Ám Hoppál azt is elmondta, hogy ugyan „a megemelt állami támogatások által a szaktárca portfóliójában lévő, magas kultúrát képviselő budapesti intézmények is erősödnek, de a vidéken születetteknek is biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy minőségi kultúrával találkozhassanak”.

Arról viszont nem beszélt – vélhetően szerénységből – az államtitkár, hogy valójában milyen sokoldalú az új helyettes. Közelebbről egy igazi reneszánsz ember alakja körvonalazódhat előttünk. Legalábbis ez derül ki abból a „who is who” szócikkből, ami – a honlap szerint – „standard formába öntött, érték-ítélet mentes életrajz”.

Figyeljék, Závogyán Magdolna nemcsak az MNI főnöke volt, hanem „vállalkozóként több foglalkozás: virágkötő, kosárfonó, népi kismesterség szakoktató, földművelő, dáliatermesztő, gyógynövénytermesztő; középiskolás korától közösségi programokat szervezett”, illetve nevéhez fűződik az „évente (5 éven keresztül) a Kondorosi Kukorica Napok fesztivál megrendezése a környék nagy cégeinek bevonásával, hagyományok, gasztronómia, szakmai fórumok, kiállítások, a turisztikailag meghatározó Kondorosi Csárda megmentése és megismertetése”.

De még megtudhatjuk azt is, hogy „mindig az emberekért dolgozott; mindig előretekint, ami rossz dolog történik vele, azon túllép, a világot folyamatosan változónak fogja fel és ehhez alkalmazkodva él és cselekszik; nem az előző naphoz viszonyít, a ma kihívásaival és lehetőségeivel él”.

Engedje meg, hogy mi is gratuláljunk márciusi kinevezéséhez. Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája, illetve szevasz, Rákosi, hol bujkáltál eddig?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.