A helyi lap tudósítása szerint „több százan gyűltek össze az esős idő ellenére is” és „hatalmas fociünnep vette kezdetét”, amihez legfeljebb annyit tehetnénk hozzá, hogy az eseményre ingyen osztogatták a jegyeket, és még így sem tudták összehozni a félházat.
Vajon hányan lesznek, ha még fizetni is kell a belépőért?
Egy „fociünnepen” persze nincs helye az akadékoskodásnak; Orbán szokása szerint megint úgy viselkedett, mint a Mikulás bácsi, aki most éppen Szolnoknak ajándékozott egy futballpályát, mintha a saját pénzéből fizette volna ki azt pár száz miskát. Mondhatnánk azt is, hogy nincs ebben semmi különös, mint ahogy – és ez az igazán ijesztő – ma már tényleg nincs is ebben semmi különös.
Szolnok mégis más, méghozzá azért, mert az itteni sportegylet főnöke nem holmi csókos államtitkár, polgármester, püspök vagy földbirtokos, hanem
Simicska Lajos alföldi tagozatának
első embere, a Közgép vezére, Nyerges Zsolt.
Az avató előtti hírekre reagálva magunk is megjövendöltük, hogy mi következik Szolnokon. Nos, pontosan úgy is alakult, ahogy arra számíthattunk. Hatalmas pacsi, összeborulás, kuncogás…
„Ha mi magyarok
hajlandóak vagyunk félretenni az ellentéteinket,
ha elővesszük a jobbik énünket, ha hajlandóak vagyunk együttműködni, akkor világraszóló eredményeket érhetünk el” – mondta Orbán, balján Nyerges Zsolttal.
Így már csak az a kérdés, hogy ezzel az együttműködési hajlandósággal Orbán mit üzen? Hogy a következő stadiont már Lajossal kívánja felavatni? Vagy azt, hogy Nyerges Zsoltot átigazolta? Egyik jobb lehetőség, mint a másik…
