Egy keresztény-konzervatív humorgyáros

  • narancs.hu
  • 2014. február 20.

Villámnarancs

Skrabski Fruzsina, a jobboldal üdvöskéje percek alatt felhágott az ostobaság Csomolungmájára.

Kijevben vér folyik az utcán, emberek halnak meg. „Amitől tartani lehetett, bekövetkezett. Talán nem is a hatalom brutalitása a legdöbbenetesebb a tegnapi kijevi eseményekben – aki figyelemmel követte az elmúlt hónapok fejleményeit, igazán nem lepődhetett meg ezen, »csak« nagyságrendi a különbség a büntetlenül garázdálkodó rendőrök és fizetett verőlegé­nyek sporadikus terrorja és a Majdan páratlanul kegyetlen szétverése között” – írtuk tegnap.

És mit írt Facebook-oldalára Skrabski Fruzsina, a Heti Válasz címlaplánya, a jobbos dokufilmes üdvöske, a tényfeltáró újságíró, engesztelhetetlen komcsivadász, aki olykor hetven éve köztudott dolgokra csodálkozik rá, s tálalja azokat újdonságként? Hát, ezt: „Valami okos, külpolitikához értő ismerősömtől kérdezem: most hogy teljes felfordulás van Ukrajnában, nem lehetne Kárpátalját megvásárolni? Nekik egy nyűggel kevesebb, még hasznuk is van belőle, mi pedig visszakapunk egy magyarlakta területet. Vagy nem így működik a piacgazdaság?”

Az „ártatlan kérdésre” a Cink bukkant rá, született is egy poszt, s evvel megoldottnak látszott az aktuális „hét hülyéje”-szavazás, el is felejtettük volna gyorsan.

Ám Skrabski nem hagyta annyiban, válaszolt a Cinknek. Egyebek mellett ezt: „Annyira meglep, hogy a nagybecsű, liberális újságíróknak, de főként Szily Lászlónak semmi humora nincs. Hogy lehet azt komolyan venni, hogy összedobjuk a pénzt Kárpátaljára.” A végére meg odabiggyeszti: „Take it easy!”

Szóval, ez egy vicc volt, humorbonbon. Úgy már mindjárt más, mélyen emberi keresztény-konzervatív kedélyeskedés. Alig várjuk a következőt. Például valami négereset Közép-Afrikából...

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.