Egy keresztény-konzervatív humorgyáros

  • narancs.hu
  • 2014. február 20.

Villámnarancs

Skrabski Fruzsina, a jobboldal üdvöskéje percek alatt felhágott az ostobaság Csomolungmájára.

Kijevben vér folyik az utcán, emberek halnak meg. „Amitől tartani lehetett, bekövetkezett. Talán nem is a hatalom brutalitása a legdöbbenetesebb a tegnapi kijevi eseményekben – aki figyelemmel követte az elmúlt hónapok fejleményeit, igazán nem lepődhetett meg ezen, »csak« nagyságrendi a különbség a büntetlenül garázdálkodó rendőrök és fizetett verőlegé­nyek sporadikus terrorja és a Majdan páratlanul kegyetlen szétverése között” – írtuk tegnap.

És mit írt Facebook-oldalára Skrabski Fruzsina, a Heti Válasz címlaplánya, a jobbos dokufilmes üdvöske, a tényfeltáró újságíró, engesztelhetetlen komcsivadász, aki olykor hetven éve köztudott dolgokra csodálkozik rá, s tálalja azokat újdonságként? Hát, ezt: „Valami okos, külpolitikához értő ismerősömtől kérdezem: most hogy teljes felfordulás van Ukrajnában, nem lehetne Kárpátalját megvásárolni? Nekik egy nyűggel kevesebb, még hasznuk is van belőle, mi pedig visszakapunk egy magyarlakta területet. Vagy nem így működik a piacgazdaság?”

Az „ártatlan kérdésre” a Cink bukkant rá, született is egy poszt, s evvel megoldottnak látszott az aktuális „hét hülyéje”-szavazás, el is felejtettük volna gyorsan.

Ám Skrabski nem hagyta annyiban, válaszolt a Cinknek. Egyebek mellett ezt: „Annyira meglep, hogy a nagybecsű, liberális újságíróknak, de főként Szily Lászlónak semmi humora nincs. Hogy lehet azt komolyan venni, hogy összedobjuk a pénzt Kárpátaljára.” A végére meg odabiggyeszti: „Take it easy!”

Szóval, ez egy vicc volt, humorbonbon. Úgy már mindjárt más, mélyen emberi keresztény-konzervatív kedélyeskedés. Alig várjuk a következőt. Például valami négereset Közép-Afrikából...

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.