Elnézést a figyelmetlenségért, csak most vettük észre az év újságírói benyalását

  • narancs.hu
  • 2015. december 1.

Villámnarancs

A Nyíregyházi Tv riportere szembetalálkozott Orbán Viktorral. A többi már történelem.

Igazi áldás az ország népének a Modern Városok Program, hiszen ez nemcsak azt teszi lehetővé, hogy Orbán Viktor minden helyi fejlesztést a saját bőkezű adományaként jelentsen be, hanem a média munkásai is bizonyíthatják rátermettségüket. Korábban már részletesen bemutattuk, hogy Orbán november 10-ei nyíregyházi látogatása alkalmával hogyan varázsoltak a közmédia és a miniszterelnök fotósai végeláthatatlan ünneplő tömeget a lelkes hívők kis csoportjából, most pedig előkerült egy csodálatos interjú is.

A mikrofonállvány szerepét maga a főszerkesztő vállalta magára a nyíregyházi városi televízió stúdiójában, és messze túlteljesítette a feladatát. Nem is csoda, hiszen Tarczy Gyula szakmai hitvallása szerint a Nyíregyházi Televízió a nyíregyházi polgárok érdekvédője, amely róluk és nekik szól:

Ebben a szellemben beszélgetett Tarczy Gyula a miniszterelnökkel, és olyan kemény „kérdésekkel” szembesítette, mint hogy:

A Modern Városok Program nyíregyházi szerződésének egy fontos pontja az, hogy segítenek bővíteni az ipari parkunkat.

Vagy:

Tehát akkor ugyanaz történik a Kállay-kúriával, mint mondjuk a Bujtosi Szabadidő Csarnokkal, hogy nemcsak az épületet kapjuk, hanem a forrást is a fejlesztéshez.

false

A kormany.hu leiratából idézünk, itt elolvashatják az egészet, különleges élmény. De a csúcspont mégiscsak az, amikor a Nyíregyházára záporozó áldásokat kimerítően tárgyaló interjú vége felé Orbán azt mondja: „De az biztos, hogy a nyíregyházi állatkert fejlesztése nem marad el.” Mire a riporter nemes egyszerűséggel úgy reagál:

Köszönjük. Bár ezt mondhattam volna folyamatosan.

Kár, hogy ilyen visszafogott volt, és nem mondta folyamatosan, de még javíthat. Valami azt súgja, hallunk még Tarczy Gyuláról.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.