Ennél hülyébbnek már rég nézték az embereket. Figyeljen csak, mivel magyarázza a féktelen pénzköltést egy kormánybiztos!

  • narancs.hu
  • 2017. június 10.

Villámnarancs

Mintha Fürjes Balázs mindenkit fel akarna szállítani a hülyeségvonatra.

Földi halandó számára már szinte lehetetlen követni, mikor és mennyivel drágul a nyári vizes világbajnokság; a kormány két kézzel szórja a pénzt, naponta jelentenek be újabb, korábban nem várt költségeket. Ezek után fideszes politikusoknak olykor még azt is el kell viselniük, hogy valaki megkérdezi tőlük, mire ez a bőkezűség, és netán még válaszolniuk is kell rá.

A Dagály sétautca pénteki átadásán Fürjes Balázst, a kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztost csípte el a 24.hu újságírója, aki megpróbálta megtudni, mi is a folyamatos emelkedés oka. A kérdésre, miszerint mi értelme volt egyáltalán tervezni a költségeket, Fürjes először azt mondta, hogy na bumm, amikor egy család is költözik, tervezgetnek, de általában ott is túllépik a kereteket, és amúgy meg a magyar gazdaság szárnyal, ami azt is jelenti, hogy felmentek az árak az építőiparban. Aztán jött az évezred magyarázkodása, miután felmerült, hogy a Duna fölé tervezett ugrótorony már 50 százalékkal többe kerül, mint amennyit az elején szántak rá, erre a kormánybiztos:

„Mindig az almát az almával hasonlítsuk össze. Akkor lehet mondani, hogy valami drágult, ha pontosan ugyanazt kapjuk a végén, mint amit beígértünk. Ha közben mellékerült egy-egy elem, például az ugróhíd esetében az ideiglenes lelátó vagy a betontalapzat, ami később fotósarokként működik, akkor már nem lehet így összemérni”.

Az már önmagában felvet néhány kérdést, hogy ezek szerint az első tervezési fázisnál egy sporteseménynél "csak" a helyszínen figyelő nézőket felejtették ki, de az, ahogy Fürjes kínosan próbál magyarázkodni, mutatja: a fideszes politikusok olykor már meg sem próbálják leplezni, hogy mennyire hülyének nézik az embereket, köztük a saját választóikat is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.