Kivégzés a Hír Tv-ben: ennél kínosabb párbeszédet nehéz elképzelni

  • narancs.hu
  • 2016. február 15.

Villámnarancs

Bencsik András élő adásban próbált az asztal alá bújni a kommunista múlt és az álhírterjesztés felemlegetése közben. Így működik a fideszes agitprop.

Csak most került fel a netre a Főszerkesztők Klubjának február 8-ai adása. Meg nem erősített információnk szerint azóta egy orvosokból álló nemzetközi team vizsgálja Bencsik András arcbőrének kémiai összetételét, az ugyanis – minden előzetes várakozással szemben, a biológia törvényeit meghazudtolva – nem égett le a képéről a műsor első perceiben.

false

Rendben, bevalljuk, ez egy álhír volt, mi találtuk ki. Így tett a békemenet atyja és a Magyar Demokrata főszerkesztője is február elején, amikor a Pedagógusok Szakszervezete bejelentette, hogy nem vesz részt a kormány kerekasztalán. Bencsik két napra rá közzétette megsemmisítő erejű leleplezését: a PSZ elnökének apja Péter Gábor ÁVO-vezér volt. Amikor kiderült, hogy ez egész egyszerűen nem igaz, eltávolította a Facebook-bejegyzést, és a „tévedésért” elnézést kért.

Ezt persze nehéz komolyan venni, amikor az egész kormánypárti média szügyig gázol a tanárok becsületében, a tüntető pedagógusokat különböző összeesküvés-elméletekkel próbálja besározni, és maga a Főnök is „külső erőket” sejt a háttérben. A bocsánatkérés őszinteségéről sokat elmond az is, hogy a legutóbbi Magyar Demokrata ezzel a sejtelmes tételmondattal a címlapján jelent meg: „Tüntetésre készül a hálózat”. A vezércikkben Bencsik rávilágít, hogy a tüntetések mögött "a ballib médiumok támogatásával a hataloméhes ellenzéki pártok és a Soros-pénzen tartott úgynevezett civil csoportosulások” állnak. Őket a változatosság kedvéért Kun Béla utódainak nevezi: „Az utcai harcosok készülődnek. Ne lepődjünk meg, ha az egyik hörgő felháborodás majd egy újabba és egy még újabba megy át, akár összefüggés nélkül. Ők ugyanis csak a csőcselékben és a katasztrófában reménykedhetnek. Ezért tartanak be a terrorveszély elleni felkészülésnek is. Hátha felrobban valami… Elődjük, Kun Béla állítólag azt mondta, neki elég Budapest, hogy megcsinálja a kommunizmust. Ezek ma sem gondolkodnak másként."

Ilyen előzmények után érkezett a Hír Tv stúdiójába Bencsik, ahol beszélgetőtársai (Borókai Gábor, Heti Válasz; Németh Péter, Népszava; Kovács Zoltán, Élet és Irodalom) több körben is megvitatták ezt az ominózus Facebook-bejegyzést. Bencsik először is – mi mást tehetett volna? – belátta hibáját, és elmondta, hogy ő nem tudja, mi történhetett, valami „rejtélyes okból” elfelejtette leellenőrizni az információt. Úgy tűnt, ezzel a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Ekkor zajlott le az utolérhetetlen párbeszéd Kovács Zoltán és Bencsik között, amelynek leiratát most – az utókorra is gondolva – közzétesszük. (Kovács megszólalását kissé rövidítettük, Bencsikét a maga teljességében idézzük.)

Kovács Zoltán: Mi nem vagyunk barátok, tehát nem adhatok neked baráti tanácsot, de egy szakmai megjegyzésem azért lenne. Mikor az ember újságcikket kezd írni, akkor nem azzal kezdi, hogy felhúzza a bokszert. Mert ha bokszerben ír cikket, akkor úgy beszűkül az agy. Te, amikor komenistákról írsz, akkor először felhúzod a bokszert, és utána kezded végiggondolni, hogy mi van. Itt is ez történhetett. Azt sem értem pontosan egyébként, mi van akkor, ha ennek a nőnek az apja Péter Gábor. Akkor mi van? Mert te ezt úgy írtad le, mintha ez valami szörnyűség lenne. Mindenkinek van apja, mindenkinek van anyja, és hogy ő mi lett, az más kérdés. Amikor olvastam, nem is értettem, miért fontos ez? Arról nem beszélve, hogy beleszaladtál ebbe a nagy pofonba, hogy jöttek az internetezők, és megírták, hogy te mit bántod a komentistákat, hát te is a Népszabadságnál dolgoztál... Szóval ezt az egészet nem értettem.

Bencsik Andás: Ki érti? Ki érti? Ki érti ezt?

(A videón lásd a 3. perctől.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.