Fazekas Sándor japáni tárgyalásairól tartott élménybeszámolót a sajtónak, kihangsúlyozva azt, hogy „a magyar élelmiszer a legnehezebb piaci körülmények között is megállja a helyét”.
A hurráhangulatú megszólalásból kiderült, hogy Japán fontos exportpartnere Magyarországnak, s a magyar agrárexport szárnyal a japán piac felé. Fazekas konkrétan sertéshúst, baromfit, mézet, liba- és kacsamájat, kolbászt és téliszalámit, meg bort és édesipari termékeket sorolt fel, ám szavaiból kiderült, mindez nem elég…
A miniszter szerint az a legfontosabb,
Hogy „az orosz embargó miatt kieső magyar mezőgazdasági termékeknek új piacot találjanak Japánban”, de úgy tűnik, ő is tudja, ezt nem lehet pár üveg tokaji aszúval, Pick szalámival meg kalocsai paprikával megoldani.
| ||
Aggodalomra azonban nincs okunk, mert ahogy elmondta: „dolgoznak azon, hogy a friss magyar zöldség-gyümölcs is eljuthasson a távol-keleti országba”.
Sajnos azt nem részletezte, mindezt hogyan képzeli el, mármint hogy friss is maradjon az a zöldség és gyümölcs, amit Japánba szánnak. Így hát kénytelenek vagyunk egy már-már elfeledett klasszikust, Torgyán Józsefet idézni, aki 2001-ben ugyancsak földművelésügyi miniszterként nyilatkozta azt, hogy Chilébe kéne cseresznyét vinni,
„mivel a dél-chilei cseresznyefák nem ütik meg magyar fajtársaik színvonalát”.
Akkor a fél ország kacagott ezen a baromságon (Chile több mint 12 ezer kilométerre van), most viszont néma csend. És nem azért, mert Japán csak 9000 kilométerre van, hanem azért, mert az efféle hírekből manapság mindennap három akad, és már észre sem vesszük, hogy milyen hülyék.
