Szépeket mondott a miniszter, egyebek mellett azt, hogy „Önök – ti. a díjazottak – a bizonyítékai ennek a nemzetnek a gazdagságára, hogy milyen jó állapotban van az emberi erőforrás”, meg azt, hogy „az 1848. márciusi 12 pont követelései, a béke, a szabadság, a felelős minisztériumok, a törvény előtti egyenlőség, a közös teherviselés lebeg ma is a szemünk előtt, a most kitüntetettek ilyen Magyarországért tevékenykednek” és így tovább…
Balog Zoltán végül összesen 75 alkotót díjazott, tizennyolc kategóriában, mi most egy nevet emelnénk ki.
Bencsik András „kiemelkedő színvonalú munkájáért” a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át.
Nehéz ilyenkor szavakat találni, ráadásul a díjazott pályafutása a komcsi Népszabadságtól a Magyar Demokratáig, a Magyar Gárdáig, aztán a békemenetig vagy épp a Facebookon közzétett hazug gyalázkodásig igen gazdag, ezért idézzük fel inkább egyik legutóbbi műsorszámát.
Azt, amikor élő adásban próbált az asztal alá bújni a kommunista múlt és az álhírterjesztés felemlegetése közben.
De akár iderángathatjuk e heti felsülését is, amikor Farkasházy Tivadar olvasta a fejére, hogy egyik publikációjában a Heti Hetes szereplőinek a kivégzéséről fantáziált, ekképpen: „A hétfős kabarébrigádból egy nemzeti kommandónak legalább kettőt-hármat ki kellene végeznie.”
Vajon Balog Zoltán is ezekre gondolt, amikor így köszöntette a díjazottakat, vagyis Bencsiket is: „Önök, a most elismert kiválóságok hasonlatosak a márciusi ifjakhoz: a szabadság az önök számára nemcsak külső burok, feltételrendszer, hanem belső tetterő, akarat és teljesítmény.”
