Megyek tegnap haza, s látom az önkormányzat hirdetményét kiragasztva a lépcsőházban. Gratulálnak nekünk, mert a háromlakásosnál nagyobb társasházak részére kiírt fejlesztési pályázatra tartalmilag és formailag is elfogadható módon jelentkeztünk – azt nem állítják, hogy nyertünk is valamit, csak a tartalmat meg a formát azt nagyon eltaláltuk.
Nézem, nézem ezt a lepedőt, mi a baj vele? Tudom, hogy kampány van, és ez a Papcsák nagy huncut, de ennyi még simán belefér nekem. Akkor mégis mi a baj ezzel a lepedőnyi hirdetménnyel? Aztán rájövök. Pont leragasztották vele a havi rezsiértesítőt, s most így nem látom, mennyit takarítottam meg a kormánynak hála ebben a hónapban is. Ez azért mégsem járja, megyek és az első rezsiponton felnyomom a Papcsákot, hogy leragasztották – ha szerencsém lesz, lehet, hogy ott találom a rezsibiztost is. Csak nyitva legyenek a hétvégén is.
Nos, akik a fenti történet ténykörülményeiben és kulcsszavaiban nem érzékelik a feneketlen tébolyt, azokat holnaptól megint kétharmadnak, négyharmadnak, százharmadnak fogják hívni. Előbb-utóbb persze ők is észreveszik majd: ha szólnak nekik. Fentről. Kádár 98,9 százalékát is csak utólag konstatálták, s akkor már nagyon nem tetszett.
