| ||
A Janus Pannonius-díj Szőcs Géza személyes projektje: „nekem ez a becsvágyam, ezt tartom (egyik) feladatomnak megvalósítani: ezt a díjat létrehozni”. A magyar állam nem habozott mélyen a zsebébe nyúlni (a díjjal jelenleg 50 ezer euró, nagyjából 14 millió forint is jár, „részben kormányzati forrásból”), hogy ezt a becsvágyat kielégítse. De ugyan ki gondolta, hogy Szőcs Géza és az általa reprezentált Orbán-kormány megfelelő tekintély egy nemzetközi jelentőségű díjhoz?
Lawrence Ferlinghetti, az aggastyán amerikai költő nem kért a megtiszteltetésből, „mivel a díjat jelenleg részben a magyar kormány finanszírozza, és mivel a jobboldali rezsim politikája a tekintélyelvű irányítás felé, következésképpen a szabad véleménynyilvánítás és a polgári szabadságjogok korlátozása felé tolódik” – írtuk szinte napra pontosan két esztendeje.
Most leírhatnánk szó szerint ugyanezt, csak Ferlinghetti nevét kellene kicserélnünk a jelentős finn alkotó, Hannu Launonen nevével, hisz most ő mondja, hogy kenjétek a hajatokra az ebül szerzett pénzeteket.
Ne legyen illúziója senkinek, 50 ezer euró, 15 millió HUF meg az apró egy világszerte magasan jegyzett finn írónak is nagy pénz – jó ok kell hozzá, hogy visszautasítsa.
Az undor elég jó oknak látszik.
(Azóta némileg pontosítottuk magunkat itt.)
