Felszólítjuk a CÖF-öt, hogy azonnal határolódjon el az életmentő afgán fiútól!

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 14.

Villámnarancs

Mert politikai okból csinálta! Vagy mert elvette a magyar mentősök munkáját! És közben azt is hitte, hogy egy magyar nem képes megmenteni egy másik magyar életét.

16 éves afgán fiú mentette meg egy férfi életét Budapesten. Az egyszerre megrendítő és felemelő esetről Kalmár Szilárd, a II. János Pál pápa téri menekülteket és szegényeket segítő csapat vezetője számolt be, így: „Ma egy olyan nap volt nálunk, amikor jöhettek rászorulók is. Csütörtökönként korábban adománygyűjtő helyünkön ők kaptak támogatást ezen a napon, és ezen nem akartunk változtatni. Aztán ma megtörtént, aminek nem kellett volna. Egy ember a lépcsőn felfelé menet beütötte a vastag üveget a bejárati ajtón, ami éppen az ütőerét vágta el. Afgán önkéntesünk, Aziz volt a leggyorsabb. Saját nadrágszíját levéve szorítókötéssel megakadályozta az elvérzést. Később kiderült, hogy ott, ahonnan jött, ezt a gyakorlatban sokszor kellett alkalmaznia. Nem csinált ebből ügyet, egyszerűen tette, amit adott helyzetben tennie kellett. Voltak ott szerencsére orvos önkéntesek is, azonban ők csak közreműködtek abban, hogy egy fiatal afgán fiú életet mentett hihetetlen profizmussal. Nekünk ő volt a nap hőse, főleg azért is, mert a mentők 1 óra 10 perc alatt tudtak kiérni egy ennyire súlyos esethez. Ha nincs Aziz, az afgán fiú, akkor ma eggyel kevesebben lennénk ebben az országban…”

Nem nagyon tudjuk kommentálni, ami történt, azon túl, hogy le a kalappal Aziz előtt az ilyen lélekjelenlétért. Ezentúl pedig tűkön ülünk, és alig várjuk, hogy a CÖF reagáljon végre valamit! Ha Sólyom Lászlót kipingálták a Keletiben tett tripje miatt, most kaphatna tőlük az életmentő fiú is. Mondjuk valami ilyet: egy magyar is képes lett volna rá! Hahó, CÖF, ébresztő! Jöjjön már valami gyomorforgató közlemény, hajrá!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.