Gajdics Ottó üzent a tanároknak pedagógusnapon: Nem az oktatási kormányzat ellen kell tüntetgetni!

  • narancs.hu
  • 2018. június 3.

Villámnarancs

Aki ennek ellenkezőjét gondolja, a pártlap főszerkesztője szerint téved.

Erősen közhelyszagú publicisztikával jelentkezett a kormányhoz nagyon közel álló napilap pedagógusnapon. A Magyar Idők cikkét maga a főszerkesztő, Gajdics Ottó jegyzi, aki megannyi szép dolgot elmond e jeles nap alkalmából, de az írás végén azért nem felejti el fölmenteni a kormányt sem.

Méghozzá így:

„Az ünneprontás minden szándéka nélkül említsük meg a negyedik, sokat szidott, jót tenni elég ritkán tudó szereplőjét a pedagógiai folyamatnak, a mindenkori oktatási kormányzatot. Sokan azt gondolják, elég ez utóbbi ellen tüntetgetni, és majd minden jó lesz.

De sajnos tévednek. A miniszteren, az államtitkáron múlik a legkevesebb. Ha megteremtik a minimális feltételeket, nem nagyon tudnak mást tenni, mint az egyszerű édesanyák és édesapák.”

Vagyis a kormány, amelyik tudna változtatni a tanárok és diákok terhelésén, amelyiknek nem volna szükséges arra kötelezni a tanárokat, hogy heti 26, vagy akár több órában legyenek kénytelenek tanítani, az Gajdics Ottó szerint nem nagyon tud mást tenni, mint az egyszerű édesanyák és édesapák”. Mi ez, ha nem alternatív valóság?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.