Hál’ isten, közpénzzel támogatják Lovasi „Rászoruló” András külföldi utazását

  • narancs.hu
  • 2016. március 26.

Villámnarancs

Meg a Tankcsapdáét. Megint odavándorol az államtól a pénz, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Lehet rossz véleménnyel lenni a magyar filmesekről, hogy miért állnak le bizniszelni Andy Vajnával, a kormány által kistafírozott, arcpirító adókedvezményekkel megkínált kaszinóbáróként feszítő kultúroligarchával, aki jelenleg már egy olyan kereskedelmi tévét is futtat, amelyiket joggal tarthatunk a Nemzeti Választási Irodánál megjelent kopasz verőemberek televíziós megfelelőjének. Lehet, sőt talán kell is, de ismerjük el, derék filmeseink legalább nagy tétre mennek: 3-4-500 milliótól egymilliárdig akaszthatnak le ugyanis az államról, márpedig döntő többségük normális piaci körülmények között sohasem kapna ennyit szánalmas, senkit sem érdeklő projektjeire, és ezzel nyilván pontosan tisztában is vannak. Erre mondja tehát röviden azt a magyar, hogy van az a pénz.

A magyar popzenész láthatóan még ennyit sem mondhat el a maga védelmében. Itt aztán tényleg lehajol a húszforintosért a földre még az is, aki egyébként semmilyen szempontból nem szorul rá az apróra.

A Cseh Tamás Programot nekik találta ki az állam. A CSTP 2014 óta folyatja a közpénzt többnyire a piacról bőségesen megélő és/vagy teljesen reménytelen produkcióknak. Idén már adtak pénzt például a piacról, ismételjük magunkat, vígan megélő, valamint nyugodtan nevetséges hobbiprojektként jellemezhető zenei sajtótermékeknek is, most pedig, legfrissebb adakozásukban zenekarok külföldi fellépéseit támogatják.

Van olyan nézet, mely szerint ilyesmit egyáltalán nem kéne támogatni a popzenében, de legyünk kicsit megengedőbbek: vannak olyan tehetséges zenészek hazánkban, akiknek már egy csomag húr megvásárlása is komoly anyagi ráfordítást jelent, és létezhetnek (bár nagyon meg kellene erőltetnünk magunkat ahhoz, hogy akár csak kettőt is mondjunk) olyan produkciók, amelyek eredetiek, világszinten is jelentősek és/vagy épp egy reprezentatív külföldi fellépőhelyen keltik az ország jó hírét. Őket volna érdemes támogatnia az államnak.

Azt azonban még a legelfogultabb rajongó sem gondolhatja komolyan, hogy (az egyébként már rég feloszlott, és csak pénzkaszáló nosztalgiaeseményekre össze-összeálló) Kispál és a Borz európai turnéja (1 millió 400 ezer Ft), az ország 15 éve legjobban futó zenekara, a Tankcsapda nemzetközi koncertjeinek megvalósítása (1 millió Ft), vagy mondjuk az Ivan and The Parazol „részvétele nemzetközi szakmai konferenciákon” (3 millió Ft) beleesne a két halmaz valamelyikébe. Ahogy a többi sem – lásd a teljes listát itt.

Nem gondoljuk persze, így nem is mondjuk azt, hogy ezért tartana ott a magyar popzene, ahol tart éppen.

De ezért is.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.